A szoptatás a normális módja annak, hogy a csecsemőt ellássuk mindazokkal a tápanyagokkal, amelyek az egészséges fejlődéséhez szükségesek. Gyakorlatilag minden anya képes szoptatni, ha pontos információhoz jut, és a családja, az egészségügyi ellátórendszer és a társadalom is támogatja. [ ] Kizárólagos szoptatás javasolt az első hat hónapban, majd a szoptatást a megfelelő hozzátáplálással együtt érdemes folytatni kétéves korig vagy még tovább – ezek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szoptatással foglalkozó honlapjainak bevezető sorai. Mindez tökéletesen megfelel az elvárásoknak és a közgondolkodásnak. És – feltéve, ha működik a dolog – ez így is van rendjén, hiszen evolúciónk során nemhiába alakult ki a szoptatás, és vált ilyenné az anyatej összetétele.
A bajok akkor kezdődnek, amikor valami nem működik tökéletesen. A baba nem szopik rendesen, az anyának elapad (vagy sosem volt elegendő) teje, vagy súlyosan megbetegszik, és olyan gyógyszereket kell szednie, amelyek átjutnak az anyatejbe. Mégis: vannak hangadók, akik missziójuknak tekintik, hogy rávegyenek (ha megtehetnék, köteleznének) minden anyát arra, hogy a legvégsőkig szoptasson. Legszívesebben betiltatnák az összes tápszert, gyártóikat – a gyógyszergyárakhoz hasonlóan – gonosz, pénzéhes, esetenként szándékosan mérgező termékeket előállító bűnözőként festik le. Számukra minden probléma puszta kifogás, a szoptatás pedig nem egyszerűen anyai kötelesség, hanem már-már szentség. Kritikusaik gyakran hívják őket szoptatásfanatikusoknak. Itt fontos megjegyezni azt is, hogy az anyatejes táplálás nem egyenlő a szoptatással, hiszen a kisgyermekes anyukák nagy része kézi vagy gépi pumpával folyamatosan feji a tejét, akkor is, ha egyébként szopik a babája. A fejés a propaganda szerint legalább olyan fontos, mint a szoptatás, hiszen ez biztosítja a tej folyamatos termelődését.
A nők, különösen ha első gyermekes anyukák, megszámlálhatatlanul sok félelemmel élnek együtt. Aggódnak, hogy ártanak a babájuknak, és ilyen lelkiállapotban a „természetes” anyatej és a „mesterséges” tápszer csatájában az elsőnek hatalmas előnye van. Még akkor is, ha valamilyen okból a tejjel nem jut a baba megfelelő mennyiségű-minőségű tápanyaghoz. Ezzel a morális dilemmával azért kell megküzdenie szinte minden anyának, mert a tápszer „rosszként” jelenik meg a közbeszédben, és ezt mindenki alapelvként elfogadja. De vajon megalapozott-e ez a vélekedés?
Rengeteg kutatás készült a szoptatás egészségügyi hatásairól. A különálló vizsgálatok egy része az anyatejes táplálás előnyös voltát mutatja ki, mások kisebb vagy elhanyagolható különbségeket találnak. Az egymásnak is ellentmondó számos vizsgálat együttes értelmezésére készülnek az összefoglaló, az adatokat együttesen újraelemző tanulmányok. Ezeket a szerzők függetlensége, szélesebb rálátása és a nagy adattömeg miatt általában megbízhatóbbnak tekintik.
A WHO 2013-ban jelentette meg a legfrissebb anyatejes összefoglaló tanulmányát, amelynek konklúziói alapvetően a szoptatás elsődlegességét támasztják alá (semmiképpen sem propagálják a tápszert, ha megfelelő mennyiségű anyatej áll rendelkezésre), de a feltárt valódi egészségügyi előnyök meglepően kicsik – már ahol vannak egyáltalán. Általánosan igaz, hogy a legtöbb hatás csak gyermekkorban jelentkezik, és felnőttkorra jórészt semmivé enyészik. A koleszterinszintet például a szoptatás nem befolyásolja. Hasonló a helyzet a vérnyomással. Több tanulmány is készült, de semmiféle hatást nem találtak.
A cukorbetegség esetében ellentmondásosak az eredmények. Bár ha összeöntik az összes adatot, akkor igen jelentős, 34 százalékos csökkenés tapasztalható a diabétesz valószínűségében az életüket szoptatott csecsemőként kezdő embereknél, de mindössze két jelentős tanulmány foglalkozott konkrétan ezzel a kérdéssel, és ezek közül az egyik egyenesen azt állította, hogy a tápszeres babák kevésbé lesznek később cukorbetegek. Egészségügyi következményként az elhízást szokás leggyakrabban a tápszeres táplálás bűneként említeni, és ebben lehet is valami. Az összesített adatok azt mutatják, hogy az anyatejes babák később 24 százalékkal ritkábban híznak el (bár amikor csak a „jó minőségűnek”, magyarul hihetőbbnek ítélt tanulmányokat vették figyelembe, az arány a felére esett vissza). Viszont itt úgy találták, hogy e hatás nagyban függ a lakhelytől. A közepes és alacsony jövedelmű térségekben (például nálunk) cseperedő babáknál ez az összefüggés sokkal kevésbé hangsúlyos, mint a gazdag országokban. Emellett az anyatejjel táplált gyerekek némileg (átlagosan 3,5 ponttal) jobban teljesítenek a standard IQ-teszteken.
A The Lancetben, a világ talán legtekintélyesebb orvosi folyóiratában tavaly megjelent összefoglaló tanulmány hasonló, „mérsékelten” pozitív egészségügyi hatásokat talált. Megjegyzik, hogy a harmadik világban a félévesnél fiatalabb csecsemők mindössze 37 százalékát táplálják kizárólag anyatejjel, és az ő körükben a szoptatás terjedése mindenképpen pozitív következményekkel járna. Ugyanakkor a nyugati világban az anyatejes táplálás előnyei már kevésbé kifejezettek. Mindenesetre az anyatej bizonyos fokú védelmet nyújt a gyermekkori fertőzésekkel szemben, és kisebb valószínűséggel fognak szabálytalanul állni a fogak. Emellett, ahogy azt korábban is láttuk, a szoptatás emeli az intelligenciát, és némileg csökkenti az elhízás és ezzel összefüggésben a diabétesz veszélyét. Viszont – általános vélekedésekre rácáfolva – a szoptatott gyerekek nem lesznek kevésbé allergiásak, asztmásak, koleszterinszintjük és a vérnyomásuk sem magasabb. Sőt a fogszuvasodás gyakoribb a szoptatottak körében.
A The Lancet tanulmánya kitér a nőkre gyakorolt egészségügyi hatásokra is, ugyanis a szoptatás csökkenti a mellrák kockázatát, de talán a petefészekrákét és a kettes típusú cukorbetegségét is. Emellett – fogamzásgátló hatása miatt – a szoptatás növeli a gyermekszületések közötti időt, aminek megint csak a harmadik világban van jelentősége.
No persze a tápszergyártókat sem kell félteni, ők is beleállnak a vitába. A hetvenes évek talán legnagyobb élelmiszeripari botránya akkor tört ki, amikor a Nestlét oknyomozó újságcikkek azzal vádolták, hogy közvetett módon felelős a harmadik világbeli gyermekéhezésért és rengeteg csecsemő éhhaláláért. A Business Insider visszaemlékezése szerint a cég hathatós és megtévesztő marketingkampányaival a szegény országokban élő anyákkal elhitette, hogy akkor tesznek jót, ha anyatej helyett az ő tápszerükkel etetik babájukat. Ez a kampány olyan jól sikerült, hogy a nyomorgó édesanyák szabályosan tápszerfüggővé váltak. Viszont drága volt nekik, ezért rendszeresen túlhígították, és úgy adták gyerekeiknek, akik így természetesen nem jutottak a kellő mennyiségű tápanyaghoz, tehát éhezni kezdtek.
A tápszerek nem mindig dicsőséges történetét övező hasonló incidensek erős érvek a szoptatás mellett, hiszen az ingyen van – gondolhatnánk. Csakhogy ez illúzió, hiszen, amint a The New York Times rámutat, az anyatej „előállítása” rengeteg pénzbe kerül. Mások megjegyzik, az „ingyenes” anyatej koncepciója magában hordozza azt a vélekedést is, hogy a nők idejének, erőfeszítésének nincs értéke. A túl szűkös idő különösen azoknak az anyáknak okoz néha leküzdhetetlen nehézséget, akik viszonylag gyorsan visszamennek dolgozni. Az Iowai Egyetem kutatói több mint 1300 amerikai anya jövedelmi viszonyait vizsgálták meg 1980 és ’93 között. Úgy találták, hogy a sokáig szoptató anyák sokkal súlyosabb jövedelmi visszaesést voltak kénytelenek elszenvedni gyermekük életének első öt évében, mint rövid ideig szoptató vagy tápszerrel etető társaik. Emellett (a szoptatás miatt) többet hiányoztak munkahelyükről. Mindez a legtöbb esetben negatívan befolyásolja előmenetelüket.
Végül pedig az illuzórikus ingyenesség akkor válik teljesen értelmetlenné, amikor a várandósság utolsó napjaiba lépő, már a gyermek érkezésére készülődő házaspár betéved egy bababoltba, és a szinte kötelező módon megveendő szoptatási kellékek árcéduláira pillant. A szoptatás ugyanis a csecsemőkorhoz kapcsolódó termékek piacán belül is csillagászati forgalmat indukál. Mellszívó pumpák, az ezekhez való betétek, szelepek, a kizárólag az adott gyártó pumpájához jó cumisüvegek, szoptatópárna, tejfakasztó teák, vitaminok, melltartók, hálóingek, kézikönyvek, tanfolyamok
Miért feltételeznénk, hogy a szoptatási kellékeket gyártó cégek etikusabbak, nem próbálják az érdekeiknek megfelelően befolyásolni a közvéleményt, és kevésbé törekednek bevételeik maximalizálására, mint a tápszerek gyártói?
Az anyatejes táplálásnak tehát vannak bizonyos – mérsékelt – egészségügyi előnyei. Ugyanakkor képtelenség felmérni, hogy ezek az előnyök hogyan viszonyulnak a probléma esetén is értelmetlenül és kérlelhetetlenül erőltetett szoptatás okozta lelki és fizikai károkhoz.
