A méregtermelés igen elterjedt védelmi eszköz az élővilágban. Számos növényfaj ismert, amely így próbálja elejét venni annak, hogy levelei, hajtásai a növényevő állatok gyomrában végezzék. Nem ritkák a mérgező állatok sem, főként a rovarok és a kétéltűek között, amelyeknél – a legtöbb esetben – ugyancsak a ragadozók távol tartása a védő toxinok szerepe.
Előfordul azonban, hogy egy faj túlélésére, szaporodási sikerére nem a ragadozók jelentik a legfőbb veszélyt, hanem a társak. Ők gyakran közvetetten dolgoznak a kollégák ellen (a táplálékért, egyéb forrásokért folyó versenyben konkurálnak velük), de az is előfordul, hogy egyéb táplálék híján maguk is ragadozóként lépnek föl, kannibalizmusra adva a fejüket. Így bizonyos esetekben a fajtársakkal szembeni versenyben is hasznos lehet a méreganyag-termelés. Erre utaló bizonyítékokat talált elsőként a világon az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjában működő Lendület evolúciós ökológiai kutatócsoport, Hettyey Attila vezetésével. A kutatás eredményei a Functional Ecology szaklapban jelentek meg, de a neves Nature is beszámolt róluk.
– Régóta ismert, hogy egyes felnőtt kétéltűek méreganyagokat tartalmaznak, és újabban az is kiderült, hogy a lárváik (az ebihalak) bőrében is van méreg, és ezt a varangyebihalak maguk termelik (más fajok, mint például a nyílméregbékák, nem maguk termelik, hanem táplálékukból vonják ki a mérget). Azt gondoljuk ezekről az anyagokról, hogy legfőbb hasznuk a ragadozók távol tartása. Ettől ugyanis az ebihalak minimum rossz ízűek lesznek, de a varangyokra jellemző bufadienolidok (a latin bufo varangyot jelent – M. Cs.) akár szívmegállást is okozhatnak – mondja Bókony Veronika, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók azzal a céllal terveztek kísérletet, hogy megtudják, a barnavarangy-ebihalak méregtermelése függ-e a más fajhoz tartozó békák (a kísérletben konkrétan az erdei béka) lárváinak egyedsűrűségétől, mivel azt feltételezték, hogy a toxinnak a fajok közötti versengésben lehet szerepe. Mesterséges tavacskákat létesítettek, amelyekbe különböző számú ebihalat telepítettek (némelyikbe csak varangyokat, csak erdei békákat, másikba erdei békákat és varangyokat vegyesen). Az ebihalak fejlődésének, jóllétének számos jelét és legfőképpen a varangyok méregtartalmát vizsgálták.
– Meglepetésünkre az erdeibéka-ebihalak fejlődését egyáltalán nem befolyásolta, hogy volt-e velük varangy vagy sem. Viszont a varangyebihalak méregtermelését jelentősen fokozta, ha sok más ebihal volt mellettük. Várakozásunkkal ellentétben ezt a hatást erősebben váltották ki a fajtárs ebihalak, mint a másik faj lárvái – folytatja Bókony Veronika. – Azt további kísérletekkel lehet majd kideríteni, hogy miért éppen a fajtársak tették az ebihalakat leginkább „mérgessé”. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a zsúfoltan tartott ebihalak potenciális ragadozóként tekintettek egymásra. Ismert ugyanis, hogy amikor a természetben nagy egyedsűrűségbe kerülnek ezek az állatok (mert például kiszárad a tó, és az ebihalak a megmaradó pocsolyákban gyűlnek össze), kannibállá lesznek, és egymást kezdik enni. Ugyanakkor arról is tudunk, hogy a saját faj által termelt méreganyag ellen a békák immunisak lehetnek. Például az Ausztráliában sok gondot okozó agavarangy ebihalai szívesen és gond nélkül megeszik a fajtársaikat vagy azok petéit.
A kutatók másik hipotézise, hogy a nagyszámú fajtárs hatására nagyobb mennyiségben termelt mérgek a fertőzésekkel szembeni védelemben játszhatnak szerepet. Más vizsgálatok kimutatták, hogy a bufadienolidok képesek különféle kórokozókat gátolni, így az immunrendszer segítőiként megóvni az ebihalat a fertőzéstől. Ha sok ebihal kénytelen egymás szoros közelségében élni, azzal nemcsak az élelemért folyó versengés erősödik, de a fertőzések veszélye is megnő. Így nagy előnyhöz juthat az az ebihal, amelyik hatékonyabban képes védekezni a nyavalyák ellen. Ha ráadásul még ugyanazzal a vegyülettel, amely ezt a védelmet szolgálja, még a ragadozókat (és esetlegesen éhes fajtársait) is el tudja tántorítani attól, hogy elfogyasszák őt, akkor két legyet ütött egy csapásra.
És tudjuk, hogy a békáknak a légy igen fontos dolog.
