„A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák, /
És egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált.”
– Ezzel kezdődött az egész nyolcéves koromban – mutat egy kiemelkedően szép darabra. – Apukám oltotta belém a gyűjtőszenvedélyt, ő főként újságokat gyűjtött, 15 ezer jött össze neki sok más tárgy mellett.
A szóban forgó első rádióját vendégségben kapta, mert a vendéglátó látta, mennyire megtetszett neki. Általános iskolai ballagására is egy felső kategóriás, 1938-ban gyártott Oriont kapott. Felső kategóriás készülék, ami azt jelenti, hogy a formakidolgozás úri, masszív fából készítették, elegánsak a gombjai, luxusmegoldásokkal bővítették, és az Orion felirat is világított rajta. Öt plusz négy elektroncsöves, és a hangszórója is tisztább hangot adott a korabeli modellekénél.
A készülékek többségét a pécsi vásárban szerezte be, de keresik gyűjtők is, illetve olyanok, akik hallottak hobbijáról, és nem kidobják a rádiót, inkább odaajándékozzák. A készülékeiről katalógust vezet, de nem tudja olyan tempóban frissíteni, ahogyan érkeznek a rádiók. Hetente egyautónyit kap, de volt már, hogy hárommal is érkezett.
„S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító, /
És ott volt huszonháromban az első stúdió.”
Szekeres szerint is a digitális rádiózás irányába mutatnak a trendek, a működőképes rádiói már csak két adást fognak be: egy pécsi helyi adót, amelyen többnyire nemzetiségi műsorok mennek, valamint a Kossuthot. Egyre nehezebb az alkatrészek beszerzése is, nem gyártanak már elektroncsövet, és a gombok is komoly feladványt jelentenek. Léteznek még országos börzék, amelyeket a budapesti Gyáli úton tartanak, ő is eljár ezekre. Az árak kezdenek elszabadulni, egyre inkább ismerik fel az eladók is e tárgyak értékét, és a Vatera-szerű oldalak is felfelé hajtják az összegeket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!