Nem volt szerencséjük! – mondta mosolyogva plébánosának, Kozma Ferencnek az ifjú, huszonöt esztendős káplán 1957 őszén. Brenner János éppen kismotoron tartott hazafelé Farkasfáról a rábakethelyi plébániára, amikor ismeretlenek fahasábokat hajigáltak eléje, úgy próbálták megállítani. Ő azonban ügyesen manőverezve kikerülte az akadályokat, „lerázva” feltételezhetően lesben álló támadóit.
Néhány hónappal korábban érkezett az első figyelmeztető jel. A káplánra, aki nagy hatással volt a vidék katolikus ifjúságára, felfigyelt a forradalom utáni tetszhalálából lassan újjáéledő Állami Egyházügyi Hivatal. Az ÁEH Vas megyei megbízottja, Prazsák Mihály el akarta helyeztetni a túlságosan is népszerű fiatal papot, ám az elöljáró, Kovács Sándor szombathelyi püspök, miután Brenner János közölte vele, hogy nem fél, és szívesen maradna tovább Rábakethelyen és a hozzá tartozó falvakban, nemet mondott a kérésre. „Jó, akkor lássák a következményeit!” – fenyegette meg Prazsák a főpásztort.
Brenner Jánost kanyargós, számos akadállyal, kitérővel nehezített út vezette a papi szolgálatig – tudhatjuk meg Soós Viktor Attila történésznek és Császár István plébánosnak a vértanúhalált szenvedett atya életét feldolgozó kötetéből (Magyar Tarzíciusz – Brenner János élete és vértanúsága, 1931–1957). A ciszterci hivatásra készülő Brennert két év választotta el az érettségitől, amikor 1948 nyarán a pécsi ciszterci gimnáziumot a többi egyházi iskolával együtt államosították. A szerzeteseket sokszor vallásellenes szemléletű civil tanárok váltották fel. A hátrányos megkülönböztetés elől menekült a 17 éves diák Zircre, ahol Endrédy Vendel apát nem hivatalos iskolát működtetett a ciszterci hivatásra készülő korábbi növendékeknek. Alig egy hónappal azután, hogy 1950 kora őszén Brenner János – rendi nevén Anasztáz testvér – beöltözött novíciusnak, újabb megpróbáltatás következett: a szerzetesközösségek működését (négy kivételével) a Rákosi-rendszer betiltotta. A ciszterci noviciátus illegálisan Budapestre költözött, ahol szigorú konspirációs körülmények között, illegalitásban folytatták tanulmányaikat. Egy év után viszont helyzetük tarthatatlanná vált; hogy jobban rejtve legyenek, a titokban működő rendi vezetés egyházmegyés papi szemináriumokba menekítette őket. Brenner János a szombathelyibe került, amelyet azonban újabb esztendő elteltével a kommunista állam felszámolt.