Asztal körül futkosós rétes és punya a cigányvendéglőben

Az ország első roma lakáséttermében, a Kóstoldában jártunk, Pécs szegény negyedében.

Cigányok és nem cigányok egyaránt járnak hozzájuk élelmiszerért, több kisnyugdíjas is az állandó vendégeik közé tartozik. Sosem kérdezik meg, hogy az illető rászoruló-e vagy sem, mindenkinek adnak. Igaz, a többséget Várnai Anna jól ismeri.

– Szeretek találkozni velük. Sok a probléma, ha személyesen mondják el, könnyebb segíteni – mondja.

A legnagyobb gond a megélhetés. Van, aki még soha nem dolgozott, más a gyerekeit nem tudja kire hagyni, van, akinek semmiféle végzettsége nincs. Amióta a gyárak, a bánya bezárt, szakképzettség nélkül, csupán fizikai munkából nemigen lehet megélni. Sokan dolgoztak az Elcoteq pécsi üzeménél is, de 2011-ben az is bezárt.

– Rendszeresen elmondom, hogy az egyszeri segély nem old meg semmit – mondja az étteremvezető. – Nekik is tenniük kell azért, hogy hosszú távon javuljon az életminőségük. Arra ösztönzöm őket, hogy tanulják meg beosztani az idejüket, legyenek terveik, szerezzenek szakképesítést.

Várnai Anna egy Szigetvár melletti településen született, nyolcgyermekes családba.

– Apám sokat játszott velünk, pedig a cigány családoknál ritka, hogy a szülő, pláne az apa játsszon a gyerekeivel. Az is fontos volt neki, hogy jól tanuljunk, pedig ő nem tudott írni, olvasni. Kapcsolatot tartott a tanárainkkal, tisztelték is őt, engem meg azzal riogattak, hogy behívjuk apádat, ha rosszul viselkedsz. Soha nem bántott minket, de ha kellett, nagyon szigorú tudott lenni. Egyszer – hat-hét éves lehettem – a bérletre kapott pénzt mogyorós csokira költöttem. Nagyon megharagudott, bedobta a tűzbe a csokoládét, és azt mondta, hogy nem ad több pénzt, és egész hónapban gyalog kell járnom iskolába büntetésből. Aztán a nővérem titokban kiegészítette a bérlet árát, így nem kellett gyalogolnom, de ez életre szóló lecke volt. Nálunk mindenkinek megvolt a maga feladata, apám mindig tudta, mit miért csinál. Azt tanította, hogy küzdjünk az álmainkért.

Az apai tanácsot Anna megfogadta, felnőttként az egyik álma az volt, hogy segítsen a rossz körülmények között élő romáknak, közülük is leginkább az asszonyokat szerette volna „helyzetbe hozni”. Ezzel a céllal alapította meg 2003-ban a Színes Gyöngyök Egyesületet.

– A hagyományos cigány családokban az asszony az utolsó a rangsorban – mondja. – Az a dolga, hogy kiszolgálja a férjét, nevelje a gyerekeket, főzzön, mosson, takarítson. Aki ebben nő fel, annak eszébe sem jut, hogy másképp is lehetne. Hogy néha járna neki egy kis kikapcsolódás, hogy tanulhatna, hogy megvalósíthatná az álmait, hogy egyáltalán lehetnek álmai. Ezt az igényt szerettem volna felébreszteni.

Először is nyitott egy anyaklubot. Ott működött, ahol most a Kóstolda.

– Nehezen kezdtek el jönni az asszonyok. Mindig azt mondták: jó, jó, de mit adtok ott? Mondtam, hogy lehetőséget egy kis kikapcsolódásra, meg hogy lássátok, másnak is fáj a feje, másnak sincs pénze. Hogy beszélgessünk róla, mit lehetne tenni ennek megváltoztatásáért.

A férfiak közül sokan megharagudtak. Nem értették, hogyan képzeli a feleségük, hogy elmegy otthonról a férje és a gyerekek nélkül. Mi az, hogy beül valahova másokkal beszélgetni?! És egyáltalán, miről beszélgetnek? Hosszú időbe telt, amíg elfogadták, hogy az egyesület nem akar rosszat, Anna nem a férjük ellen uszítja az asszonyokat. Persze akadt olyan nő, akit egy idő után nem engedett el a férje, mert az asszony kezdett rájönni, nem az a normális, ha mindennap megverik. A klubban összetartó közösség alakult ki, sokaknak jó irányba változott az életük. Többen közülük a Kóstoldában dolgoznak.

Asszonyok érkeznek nagy, üres edényekkel. Egy konferenciára vittek autentikus cigány ételeket a Kóstoldából. Örömükre egyre több rendezvényre tőlük rendelnek harapnivalót. Egyikük egy „másik” Anna – Várnait még az általános iskolából ismeri –, specialitásai a torták. Kereskedelmit végzett, de szeretné kitanulni a cukrászszakmát is. Amikor az egyesület megalakult, férje nem engedte el a programokra. Azt mondta, a nőnek otthon a helye. Arról meg hallani sem akart, hogy a lakásétteremben dolgozzon. Rengeteg veszekedés volt ebből, végül a férj kénytelen volt engedni. Ma már Anna a „főszakács”.

Az ország első cigány lakáséttermét 2015-ben hozta létre Várnai Anna. A helyiséget az önkormányzattól kapták, a felújításhoz a Norvég Civil Alaptól nyertek pénzt.

– Még mindig rengeteg előítélet él a többségi társadalom tagjaiban a cigányokkal szemben. Azt gondoltam, hogy a megismeréshez többek között az emberek hasán keresztül vezet az út. A Kóstoldát találkozási pontnak szántam. Olyan helynek, ahol bármit meg lehet kérdezni a cigányokról, ahol úgy lehet használni a cigány szót, hogy senki ne sértődjön meg – fogalmazza meg elképzeléseit Várnai Anna.

Eleinte sokan értetlenkedtek. Előfordult, hogy arról érdeklődtek, a Kóstoldában főznek-e ürgét, sündisznót vagy varjút. Volt, hogy azt feltételezték, az étteremben nincs asztal, a földről esznek a vendégek. Mások azon lepődtek meg, hogy nincsenek giccses képek a falon.

– Volt, aki megkérdezte, hogyhogy ilyen szépen tudok beszélni magyarul. Egyszer az egyik vendég arról érdeklődött, milyen végzettségem van. Visszakérdeztem: és magának? Fontos az? Ha komolyan venném az ilyen kérdéseket, megsértődnék. De nem tehetem, hiszen az a célunk, hogy az előítéletek ellen harcoljunk.

Szerencsére egyre kevesebb az ilyen eset. Sőt, aki régen azért ment a Kóstoldába, hogy meggyőződjön róla, a cigány semmirevaló népség, ma már büszkén viszi oda ismerőseit is. Persze nem véletlen, hogy a vendégek ragaszkodóak, aki egyszer megkóstolta, az többnyire szuperlatívuszokban beszél a Kóstoldában megízlelt fogásokról.

– Krumplislángos, húsos lecsó, rakott krumpli cigányosan, babos és töltött káposzta, cigánypecsenye – sorolják kórusban az asszonyok, amikor a kínálat felől érdeklődöm. A recepteket a szüleiktől, nagyszüleiktől tanulták.

– A mi lecsónkban van hús és káposzta. A beás kenyeret, az úgynevezett punyát mindig helyben sütjük, és a vendégek nagyon szeretik Erzsike rántásos palacsintáját is – büszkélkedik Anna. – Ha nincs otthon lekvár vagy túró, töltelékként rántás kerülhet a palacsintába.

– Megpirítom a lisztet, felöntöm vízzel, cukorral, citrommal ízesítem – részletezi Erzsike, aki önkéntesként dolgozik a Kóstoldában. Hatvanhárom éves, rokkantnyugdíjas, de – állítják – lepipálja az összes fiatalt.

Leves, főétel, desszert az átlagos menü, de már az elején a punyával jól szoktak lakni a vendégek, mert meleg is, finom is, meg ilyet a boltban nem lehet kapni. A Kóstoldában az ételt nem porciózzák ki, tálba teszik, mindenki annyit vesz, amennyit akar.

– Mindig elmondom a vendégeknek: úgy egyenek, hogy maradjon hely a következő fogásnak is – magyarázza Anna. Már csak azért is érdemes megfogadni a tanácsát, mert a desszert, a helyben készült rétes az étterem legnépszerűbb finomsága. – Az asztal körül futkosva húzzuk, nyújtjuk hártyavékonyra a tésztát. Úgy is neveztem el, hogy asztal körül futkosós rétes.

Eleinte úgy tervezték, havonta egyszer fogadnak vendégeket, de a Kóstolda olyan népszerű lett, hogy ma már többnyire hetente kinyitnak. Elég, ha a vendég odaszól telefonon, megbeszélik a menüt, időpontot egyeztetnek, és már jöhetnek is. Járt már ott az izraeli, az indiai, a kanadai és a volt amerikai nagykövet asszony, Colleen Bell is.

Amikor éppen nem vendégeket fogadnak, akkor rendezvényekre készítenek rétest, szendvicset, olykor pörköltet vagy éppen töltött káposztát. A befolyó összegből finanszírozzák egyebek mellett az egyesület élelmiszerosztásait. Nemrég a Művészetek és Irodalom Házába vittek harapnivalót egy konferenciára, a Pécsi Tudományegyetem is többnyire tőlük rendel, ha valamilyen rendezvényt szervez.

– Engem is gyakran megkérnek, hogy mutassam be egyesületünket – mondja Anna. – Úgy látom, az emberek megértették és elfogadták a Kóstolda misszióját.

Várnai Annának mindig akadnak újabb és újabb, megvalósításra váró álmai. Az egyik például az, hogy minél több cigány nő kerüljön döntéshozó pozícióba.

– 2006-ban gondoltam egyet, végigjártam a megyét, hogy vállalkozószellemű roma nőket találjak. Harminchat településen sikerült nőket indítani a nemzetiségi önkormányzati választásokon. Kilencven százalékuk befutott. Sőt, négy évvel később is újraválasztották őket.

Az egyesület munkatársai egyébként is sokat járják a megyét: az egyetemmel és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvánnyal közösen kamiont bérelnek, és az egészséges szemléletmódra nevelés jegyében szűrővizsgálatokat végeznek, prevenciós előadásokat tartanak a Pécs környéki kistelepüléseken.

Nemrég pedig gasztrosulit indítottak a Kóstoldában. Üzletasszonyoktól a vállalkozókon át a fiatal lányokig nagyon sokan voltak rá kíváncsiak, hogyan készítik a hagyományos cigány ételeket.

– Kialakult egy baráti kör, megbeszéltük, hogy folytatjuk – mondja Anna.

Várnai Annát 2017-ben az év emberének választották Baranyában. Öt férfi vetélytársaként került ki győztesen.

– Meglepett, hogy engem is jelöltek a címre. Akkor döbbentem meg igazán, amikor a szavazás állását böngészve azt láttam, hogy Bali Dániel aerobikbajnokkal fej fej mellett vezetjük a listát. Aztán az interneten elkezdtek olyan szépeket írni rólam általam alig ismert emberek, hogy azt gondoltam, nekem már ez is olyan, mintha nyertem volna.

Végül jókora fölénnyel győzött.

– Nagyon fontos visszajelzés volt, mert kiderült, hogy egyesületünk tevékenysége, sok ember közös munkájának eredménye számít, nem pedig az, hogy én egy cigány asszony vagyok. Erőt adott az elkövetkező évekre. Megerősített abban a hitemben, hogy nem kell más, mint akarat és kitartás, na meg egy jó csapat, és bármi sikerülhet.