Súlyosan kompromittált rókajóllét – Mi lesz a rókavadászattal?

Az arisztokrácia fél évezredes hagyományokra visszatekintő „sportja” során egyetlen puskalövés sem dördül el.

A rókavadászat népszerűsége ezután folyamatosan nőtt, különösen a XVIII. század második felében, amikor a brit közös használatú földeket elkerítették – és létrejöttek a modern tulajdoni viszonyok –, illetve lezajlott az ipari forradalom. Az egykor végeláthatatlan közös földeket felparcellázták, a vasút és a csatornák felszabdalták a tájat. A nagyvadak élettere leszűkült, szinte eltűntek, az emberek (pontosabban a gazdagok) a vasút segítségével viszont korábban elképzelhetetlen távolságokra tudtak utazni, hogy ott kedvteléseiknek hódoljanak. Minden körülmény kedvezett tehát a rókavadászatnak.

A modern rókavadászat atyjának az akkor még csak 18 esztendős Hugo Meynellt tekintik, aki 1753-ban elkezdett olyan kopókat tenyészteni, amelyek elsőrangú szaglással és szinte végtelen kitartással bírtak. Így a falkái gyorsan és hosszan tudták űzni a lassan kifulladó rókákat. A gyorsaság fontos volt az arisztokrata világfiaknak, akik korábban azért ódzkodtak a rókavadászattól, mert az hajnalban kezdődött, és nehezen tudtak felkelni az előző éjszakai mulatozás után, olvasható a Historic UK brit történelemmel foglalkozó magazinban.

A XIX. század volt a rókavadászat fénykora egész Európában, de a kontinensen a XX. század első felében sorra betiltották e véres sportot. Nem úgy Nagy-Britanniában, ahol ez a vidéki gentlemanéletvitel kitörölhetetlennek gondolt részévé vált. Olyannyira népszerű maradt, hogy a megcsappanó populációk miatt fellépő igényeket kielégítendő épp azokból az országokból – Hollandiából, Németországból, Svédországból – szorultak rókaimportra, amelyekben betiltották a vörös ragadozók legyilkolását. Az állati jóllét fontossá válásával a múlt század végére aztán Angliában is többségbe kerültek a rókavadászat betiltásának támogatói, mígnem 1999 végén a Lord Burns vezette parlamenti vizsgálóbizottság megállapította, hogy a rókavadászat „súlyosan kompromittálja” a rókák jóllétét. Ennek ellenére még öt év telt el a betiltásig.

Ez nem volt mindenkinek ínyére, hiszen a drága hobbi köré több tízezer embert eltartó iparág épült, amely a brit tradíciókra, a kultúrára, sőt a rókapopulációk szinten tartásának szükségességére apelláló kampányokat folytat mind a mai napig, és amint látjuk, nem feltétlenül esélytelenül. A rókavadászat a tilalom ellenére sem fog egyhamar eltűnni. Amellett, hogy Kanadában, Franciaországban vagy Ausztráliában továbbra is legálisnak számít, paradox módon a brit rókavadászkopó-tartók egyesületének tagsága a betiltás óta jelentősen nőtt, és jelenleg 176 aktív kopófalkát számlálnak. Azt állítják, hogy a jelenlegi vadászatokon már nem szerepel róka, a kutyák mesterséges szagmintát űznek. A vádak szerint ez csak porhintés, és az összejövetelek csúcspontja még mindig a préda szétmarcangolása, csak ezt már nem verik nagy dobra.