A kommunikáció egy matematikai elmélete, illetve A kommunikáció matematikai elmélete. Az első Claude Shannon munkahelye, a Bell Laboratórium folyóiratában, a Bell System Technical Journalben 1948-ban publikált korszakalkotó tanulmányának címe. A második pedig Shannon egy évvel később megjelent, könyvvé fejlesztett teóriájáé. Egyetlen névelő a különbség, mégis egy világ választja el őket egymástól. 1948-ban elképzeléseit még csak lehetséges elméletként mutatta be a sok közül, de nem telt bele néhány hónap, és kollégái mint a teljes problémakör megoldóját kezdték Shannont tisztelni, és minden alternatív teória eltűnt a színről. Így a könyvet már az általános érvényű alapelvről nevezhették el.
De ne rohanjunk ennyire előre, mert Shannon informatikusi pályája gyerekkorában indult; noha akkor még ez a szakma nem is létezett. Egy michigani kisvárosban született 1916-ban, apja bíró, anyja tanár. Gyerekkorát „feltalálással” töltötte, például ruhaszárító drótból távírót fabrikált, amelyen keresztül a szomszédban lakó barátjával morzézni tudott, írja a Scientific American. Ilyen kezdetek után nem csoda, hogy a villamosmérnöki pályát választotta. A Michigani Egyetemen ebből a diszciplínából és matematikából is diplomát szerzett, majd továbblépett a Massachusettsi Műszaki Egyetemre (MIT), ahol az analóg számítógépek egyik úttörője volt a témavezetője.
Pályájának első éveiben így ő is analóg számítógéppel kísérletezett, amelyet az különböztet meg a digitálistól, hogy nem van-nincs alapon kódolódik az információ, hanem az áramkörben haladó áram feszültségingadozása bír jelentéstartalommal. Ez elméletileg nagyobb tárolási kapacitást jelenthetne, de csakhamar rájöttek a számítástechnika hőskorának fejlesztői, hogy az ekképp továbbítani próbált üzenet minősége nagyon gyorsan az értelmezhetőség küszöbe alá csökken, így hamarosan elvetették az analóg számítógépek ötletét.
Aztán két évvel később, 22 éves korában Shannon megírta mester-diplomamunkáját, amelyet egyesek a XX. század legfontosabb szakdolgozatának tartanak. Ebben kimutatta, hogy a klasszikus logikai algebrát hogyan lehet alkalmazni a relékből és logikai kapcsolókból felépülő áramkörökben. Ez nem más, mint a számítástechnika legfontosabb alapelve (a kapcsolók által zárt és nyitott áramkörök az 1-eket és a 0-kat szimbolizálják, a logikai kapukon keresztül átvezetett áram pedig aritmetikai műveletek elvégzésére alkalmas). Doktorálása után Shannon a Bell Laboratóriumban helyezkedett el, és háború lévén különféle katonai fejlesztéseken, például a titkosításon dolgozott. Szabad idejében azonban, még legközelebbi munkatársai tudtán kívül is, a szakdolgozatában lefektetett alapelv továbbfejlesztésén dolgozott, amelyet aztán a laboratórium folyóiratában jelentetett meg hetven évvel ezelőtt.