Elhagyja a tanári pályát a budapesti pedagógus, akit bántalmaztak diákjai

A tanárnőt kétszer tanítványa ütötte-rúgta, egy diák szülei pedig olyan súlyosan megfenyegették, hogy az utcára sem mert kilépni.

Szerinte az iskolákban mindennap elérhető mentálhigiénés szakemberre vagy pszichológusra lenne szükség.

Kovács Nikoletta, vagy ahogyan tanítványai és kollégái nevezik, Nikó a budapesti Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskola igazgatóhelyettese volt hosszú évekig, jelenleg a Kalandok és Álmok szakmai műhely munkatársa. 2016-ban ő kapta a Richter Aranyanyu díját pedagógus kategóriában. Nikó az újpalotai Kontyfában sok tanulási, beilleszkedési nehézséggel küzdő diákot tanított. Őt is rúgta meg tanítványa, igaz, azért, mert éppen megpróbálta lefogni a dühöngő kisfiút.

– Fontos tudni, hogy sok esetben nem a tanárnak szól, ha a gyerek agresszív, vagy az órán tiszteletlen. Gyakran az otthoni problémákat hozza magával az iskolába – világít rá Nikó. Szerinte el kell fogadni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy-egy órán nem megy az együttes munka tanár és diák között. Ilyen esetekben segíthet a Kontyfában a tavalyi évben még alkalmazott Arizona-módszer. Ennek egyik eleme az Arizona-szoba, ahova a gyerek saját döntése alapján mehet le, ha pedig a teremben marad, vállalja, hogy a továbbiakban tiszteletben tartja a tanár és a többi tanuló jogait. Az Arizona-szobában felügyelő tanár segítségével feldolgozzák a korábbi konfliktust.

A diákok és a tanárok közötti jó kapcsolat gátja az is, hogy a pedagógusok tudása nem frissül – véli Nikó.

– Meggyőződésem, hogy a pedagógusok jó része keveset tud az Y generációról is, miközben már a Z generáció tagjait tanítja. Márpedig a hatvanas-hetvenes években és a kétezer körül születettek között szinte áthidalhatatlan a szakadék. Régen a tudásuk miatt tisztelték a tanárokat, ma már – amikor az interneten szinte minden információ elérhető – a tudás nem hatalom, a tiszteletet ki kell vívni, nem jár „alanyi jogon” – fejti ki Nikó, aki egyébként októberben mondott fel a Kontyfában. – Amikor a tankerület – nem először – azt vetette a szememre, hogy már megint az embert nézem, nem a feladatot, akkor úgy éreztem, nem tudnék tovább az a Nikó lenni, akit nem is olyan rég „aranyanyunak” választottak – kesereg. Vele együtt az iskola igazgatója is felállt.

Sasvári Gábor a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanít történelmet, de korábban szakgimnáziumban is dolgozott. Szerinte, mivel egyre kevesebb a gyerek – és ez a probléma különösen a szakközépiskolákat/szakgimnáziumokat érinti –, az intézményvezetők sok helyen attól tartanak, hogy ha rossz híre megy az iskolának, még kevesebb diákot íratnak oda a szülők.

– Egyik előző iskolámban a rendőrség segítségével sikerült tetten érni az egyik drogdíler diákot. A hír gyorsan elterjedt a médiában is, és a köztudatba úgy került be, hogy ez egy drogos iskola, pedig mindenkinek azt kívánná az érdeke, hogy az ilyen és ehhez hasonló eseteket ne kendőzzék el, már csak azért sem, mert a kábítószer szinte minden iskolában jelen van már.

Ami a magatartászavarral, pszichés problémákkal küzdő diákokat illeti, a történelemtanár úgy látja, a két-három iskolát ellátó szakemberek többnyire túlterheltek. Sasvári Gábor szerint jó lenne, ha a pszichológusokon túl mentálhigiénés segítők is dolgoznának az intézményekben, sőt a mentálhigiénés szakemberek támogatására a pedagógusoknak is szükségük lenne.

Talán ha a tanárok kipihentebbek, kiegyensúlyozottabbak volnának, nem fordulnának elő olyan esetek, mint két éve egy zalaegerszegi szakközépiskolában, ahol videóra is vették, ahogyan egy pedagógus megpofoz egy tanulót. Mert nem csak mindig a tanárok a bántalmazottak Tavaly talán az az eset kavarta a legnagyobb port, amikor a veresegyházi Gyermekliget Általános Iskolában vert meg tanár egy diákot. Amikor a szülő szóvá tette az esetet, az igazgató ahelyett, hogy kivizsgálta volna, mi történt, egyből eltanácsolta a tanulót.

Keszei Sándor, a Fővárosi Szülők Egyesülete a Gyermekekért (Főszegy) elnöke szerint nemcsak a tanárok, a szülők is félnek. Egyebek mellett attól, hogy rosszul jár a gyerek, ha a szülő meg meri kérdezni a pedagógust, miért kapott a fia/lánya három egyest egyetlen órán. Vagy hogy miért írták ki a nevét az intézmény faliújságjára, ha a szülő nem fizette ki az osztálypénzt vagy az ingyenes tanulmányi kirándulás egyébként illegálisan követelt költségeit. Az elnök azt is kifejtette, hogy a pedagógusok sokszor abszurd módon a magatartási problémákat büntetik rossz jeggyel. Talán nem véletlen, hogy félévente háromszázezer diák bukik meg.

– Az egyes nem lehet fegyelmezési eszköz – hangsúlyozza Keszei Sándor. Szerinte az intézményből való elbocsátás eszközével is túl gyakran élnek az iskolák. – Évente nagyjából tízezer 16 éven felüli diák kerül ki a közoktatásból iskolai végzettség nélkül. Harminc óra igazolatlan mulasztás után megszűnik a nem tanköteles korú diák tanulói jogviszonya. Ha az iskola úgy akarja, ennyit nagyon könnyen összeszed bármelyik diák.

Keszei Sándor úgy látja, sok tanár ellenségnek tekinti szülőt, a hazai tanítási gyakorlatba nem illik bele a velük való kapcsolattartás.

– Pedig az alaptörvény értelmében elsősorban a szülők felelősek a gyermekük neveléséért, oktatásáért, továbbtanulásáért. A pedagógusokat csak munkajogi felelősség terheli, márpedig szülői kontroll nélkül egyoldalúan a fenntartói és az intézményi érdekek érvényesülnek, s degradálódik a köznevelés rendszere – mondja.

Az elnök szerint törvényes eszközökhöz kell nyúlni, fegyelmi eljárást kell indítani a tanulóval szemben, ha bántalmaz egy pedagógust. Súlyos hibát követ el az az iskolaigazgató, aki nem így tesz. Ha az oktatási intézményben gyakorivá válnak a hasonló esetek, megoldást jelenthet az évek óta működő „iskolarendőri” szolgáltatás is, amely a tanulókat is védi az iskolai túlkapásoktól.