A Baptista Szeretetszolgálat vezetőivel együtt, egy utahi szenátor vendégeként jutottam be a rotundába, ahol a koporsó ünnepélyes megérkezését követően előbb kétkamarás megemlékezés zajlott (ezen felszólalt Donald Trump elnök is, Krisztus nagykövetének nevezve a prédikátort), majd a képviselők és szenátorok meghívottjai róhatták le kegyeletüket. Ezalatt a törvényhozás épülete előtt több száz méteres sorban várakoztak az emberek, hogy a nap folyamán ők is bejussanak elbúcsúzni.
Billy Graham a negyedik civil, akit a Capitoliumban ravataloznak fel: előtte két rendőr (akiket egy a törvényhozás épületébe bejutni akaró fegyveres lőtt le 1998-ban) és Rosa Parks polgárjogi aktivista részesült ebben a megtiszteltetésben. Összesen harminckét ember koporsója került be ide az Amerikai Egyesült Államok történelme során: tizenegy egykori vagy éppen hivatali ideje alatt elhunyt elnöké, valamint más magas rangú politikusoké és katonai vezetőké.
Lássuk, ki volt a kilencvenkilenc esztendős korában, álmában elhunyt világhírű baptista prédikátor, akit a kereszténység egyik legismertebb huszadik századi terjesztőjeként tartanak számon. William Franklin Graham 1918-ban született Charlotte-ban, Észak-Karolinában. Tizenhat éves korában tért meg, 1939-ben szentelték pappá. Több amerikai elnök lelki támasza volt attól függetlenül, melyik politikai oldalhoz tartoztak – az ifjabbik George Bush különösen közel állt hozzá, mert a prédikátor segítette a politikust megszabadulni alkoholfüggőségétől, ezzel mentve meg az akkor negyvenéves Bush életét. Ő volt az első lelkész, aki tudatosan használta a sajtót és azon belül a rádiót, valamint az akkor modernnek számító televíziót arra, hogy a Biblia üzenetét széles tömegekhez juttassa el. Azt tartják róla, hogy prédikációi legalább két és fél millió ember megtérésében játszottak döntő szerepet. 1983-ban Reagan elnök a civilnek adható legmagasabb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemrendet adományozta neki.
Összesen 185 országban hirdette Isten igéjét, háromszor járva Magyarországon is. Első látogatása szó szerint történelmi jelentőségű: ő volt az első nyugati prédikátor, aki a vasfüggöny mögé is eljutott. – A kommunizmust nem lehet kívülről megdönteni, ezért megyek a vasfüggöny mögé! – vallotta. 1977-ben Tahiban prédikált, és bár az esemény szinte semmilyen sajtónyilvánosságot nem kapott, tízezer ember gyűlt össze, hogy meghallgassa. Magyarország máshogyan is profitált a látogatásából: hazatérve arról győzködte Jimmy Carter akkori amerikai elnököt, hogy adja vissza a koronát az országnak. Neki is köszönhető, hogy nemzeti ereklyénk negyven éve, 1978. január 6-án megérkezett Budapestre. Billy Graham utoljára 1989-ben járt nálunk, a Népstadionban tartva előadást, akkor már százezer ember előtt. 1984-ben a Szovjetunióban, 1988-ban pedig Kínában is prédikálhatott.
Ő azon kevesek egyike a kontinensnyi országban, akiknek az amerikai posta akkor is kézbesíteni tudta a levelet, ha a borítékra mindössze a nevet írták rá, cím nélkül. A világ minden tájáról érkeztek hozzá küldemények azzal a címzéssel, hogy Billy Graham, USA.
Zárt körű temetésére kétezer embert hívtak meg. Köztük van egy honfitársunk, Papp János, aki a magyarországi baptista egyház vezetője. Donald Trump hivatalban lévő amerikai elnök részvétele miatt a temetés idejére ideiglenes légtérkorlátozást vezettek be Charlotte városa felett. A gyászszertartást egy hatalmas sátor alatt tartották, ezzel is emlékezve első, 1949-ben megtartott evangelizációs útjára. Akkor egy Los Angeles-i parkolóban felállított cirkuszi sátorban a tervezett háromról nyolchetesre nyúló evangelizációja alatt összesen háromszázötvenezer ember előtt prédikált, és igehirdetéseinek hatására legalább háromezer ember tért meg.
A prédikátor egyszer azt mondta: „Ha egy nap majd azt olvassák vagy hallják, hogy Billy Graham meghalt, egy szót se higgyenek el belőle. Sokkal elevenebb leszek, mint most vagyok. Csak a lakcímemet változtattam meg. Isten jelenlétébe léptem”. Tizenegy esztendővel ezelőtt elhunyt felesége, Ruth Graham mellé temették egyszerű fenyőfa koporsóba, amelyet egy louisianai javítóintézet lakói készítettek.
