– Milyen hangszeren játszol?
– Kiskoromban tojásszeletelőn próbálkoztam, de aztán átmentem portörlőre, az jobban tetszett. Amúgy zenészcsalád vagyunk: apám mankón nyomta, anyu meg pumpán.
A párbeszéd a képzelet szüleménye, de akár valóságos is lehetne. Bonyhádon egy valódi anticeleb látott vendégül bennünket, és miután végignéztük valószínűtlen alapanyagokból készült hangszerarzenálját, gyorsan készített egy sípot szívószálból búcsúzóul. De próbáljunk inkább sorrendben haladni.
A bonyhádi művelődési központ üres színháztermének színpadán Kovács Gábor gyakorol nagyon is konzervatív módon, klarinéton. Előtte kis asztalon két gyönyörű hegedű és egy másik klarinét. Meg partvis, kólásüveg, pumpa, mankó, nyeles felmosó, szívószálak, szike, olló, kupakok, fakanál, konzervdoboz, ki tudja, még mi.
– Hároméves voltam, mama gyúrta a tésztát, és maga mellé ültetett a pultra. Ekkor pengettem meg először a tojásszeletelőt. A fakanál már hatéves korom környékén jött, rájöttem, hogy fel lehet húrozni. Ma már azt demonstrálom vele a gyerekeknek, hogy ha a kivájt részét beletesszük egy konzervdobozba, fél kókuszba, szappantartóba, akkor kierősíti a hangot, akár egy gitár dobja.
Kovács Gábor mióta feleszmélt, muzsikálással foglalkozik. Emellett óvodásoknak, kisiskolásoknak és nagyobbaknak, ha úgy alakul, felnőtteknek is tart előadásokat, foglalkozásokat, amelyeken humoros, helyenként abszurd, de valójában nagyon is komoly hangszerein keresztül viszi közelebb hozzájuk a zenét, olykor egy kis kézművességbe csempészve.
Kezében egy tárgy sem érezheti magát biztonságban. Műanyag palack aljába például nyolc lyukat fúrt, ezekbe orgonasípként funkcionáló szívószálakat illesztett: az üveg száján befújva, az alul lévő lyukakat tetszés szerint befogva így dallomok mellett harmóniák is megszólalnak. A nyeles portörlő is egészen különleges, hangszertörténeti darab. Úgy illeszkedett be a hangszerek nagy családjába, ahogyan a hiányzó elemek a periódusos rendszerbe, amikor Kovács Gábor kiötlötte.
– Körülbelül száz éve létezik a világ hangszereinek olyan rendszere, mint amilyen a Mengyelejev-féle periódusos rendszer. Curt Sachs és Erich von Hornbostel alkotta meg. Azóta ezt tanítják az egész világon New Yorktól Tokióig. Rájöttem, hogy sok helyen hiányos, vannak benne olyan rések, amelyek még nincsenek betöltve. Nem én találtam ki, de így leltem rá arra a hangkeltő módszerre, amelyet a zenetudomány nem fogad el, hiányzik a rendszerből. A levegő egy rugalmas hártyát rezget meg, a portörlőnél egy nejlonszatyor darabkáját. A vékony cső végére ráhúztam egy vastagot, és a kettőt összecsiszoltam. Tettem alá egy tömítőgyűrűt, és a vastagabb csőre lyukat fúrtam. Ha ezen befújok, a levegő nem tud kijönni, csak fölfelé, és miközben átmegy a vékonyabba, megrezegteti a nejlont.
Valóban, a portörlő nyelén úgy szól Ravel Bolerójának dallama, mint bármely más hagyományos hangszeren, miközben a törlő színes bojtja szelíden lengedez.
Ennek kapcsán meg is kereste egy orgonaművész, aki állítja, nincs ilyen gyönyörű klarinéthang az orgonán. Az ismeretségből közös munka lesz, és az eljárás beépül majd az orgonába is.
– A klarinéthangszín már egy új típusú megszólalás lesz az orgonáján – nyugtázza vendéglátónk.
Ha Kovács Gábor lett volna a fizikatanárunk, könnyen lehet, hogy Teller Ede nyomdokaiban botorkálnánk, hiszen a zenész képes igen látványosan megmutatni, miként érvényesülnek a tudományterület törvényei a mindennapi életben. Így lehet, hogy az alufóliás kartonhengeren hibátlanul szól a Kis kece lányom, miközben a levegőt a cső széle megtöri, hosszúságát pedig az ujját hátulról beletolva változtatja játék közben.
– Akárcsak a furulyánál, itt is az a lényeg, hogy a levegő az éles peremnek ütközzön. A többi már csak fizika, a levegőt a perem kétfelé hasítja: a fele ki, a másik fele a csőbe távozik. Ettől a hasadástól gyorsabban áramlik, és beleütközik a csőben álló levegőbe. Ekkor állóhullámok keletkeznek, mint amikor követ dobunk a vízbe, vagy a függőlegesen egymás mellett lógó golyók közül belendítjük és a mellette csüngőnek engedjük a szélsőt.
Nincs is érzéke a fizikához annak, aki nem jön rá egyből, hogy ugyanilyen elven működő hangszer a biciklipumpa is, csak ott a csövet nem az ujjunkkal kell rövidíteni vagy hosszabbítani, hanem a nyomókával. Már harsan is a IX. szimfónia Örömódája, és legalább olyan jól szól, mint a gyönyörű somogyi népdal a partvison.
A pumpán nem kellett semmit változtatni, már gyárilag kész hangszer volt, és ugyanez igaz a mankóra, amellyel Kovács Gábor maga járt egy sérülése idején. De ő inkább fújni kezdte. Tökéletes fuvolahangon szólal meg, pedig a lyukak is a gyártás során kerültek rá, csak kettőt kellett félig leragasztani szalaggal, hogy legyenek félhangok is.
Kovács Gábor jelenleg a Kárikittyom AntiCeleb ORchestra zenésze. Az együttes küldetése, hogy jókedvet csempésszen az emberek életébe.
– Egész világunk azt sugallja, hogy valami nem jó. Pedig ez nem igaz. Egy évvel ezelőtt négy hetet töltöttünk a zenekarral Brazíliában, ahol azt mondtam a többieknek, hogy többet nem kezdünk úgy mondatot, hogy „az a baj”. Nem ihattunk a csapból. Fogat mostam csapvízzel, olyan beteg lettem, hogy azt hittem, meghalok. A szállodában péntektől hétfőig elzárták a vizet. Ehhez képest nekünk itt nagyon jó dolgunk van.
