Jó példa erre az Anglia déli részén kialakított új bortermelő terület, ami ebben az évben könyvelhette el az eddigi legnagyobb termését. A változó éghajlatot kihasználva több száz hektár új szőlőültetvény került kialakításra.
Európa több pontján egyre több forró nyári nap tapasztalható, míg a hideg téli napok száma csökken. Összességében a növekedés mintegy négyszer nagyobb, mint a 60 éves globális átlag.
A Grantham Kutatóintézet kutatói a Warwick Egyetemmel együttműködve azt mutatták ki, hogy az egyes régiók nem ugyanabban az ütemben melegednek. A tudósok eredményeiből készült tanulmány az Environmental Research Letters című folyóiratban jelent meg, amelyben beszámolnak róla, hogy Dél-Angliában, illetve Észak-Franciaországtól Dániáig mérhető a legnagyobb melegedés, ha a forró nyári napok maximum-hőmérsékletét tekintjük. Kelet-Spanyolországban és Olaszország középső részén pedig megfigyelhető egy általános melegedés, amely minden évszakra jellemző.
Néhány területen, Norvégiában és Svédországban például, a változások nyáron jóval kisebbek, sok esetben a különbség nem is jelenik meg a mérésekben. A téli éjszakák azonban egyre enyhébbek, több mint 2 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet mindkét országban.
Sandra Chapman professzor úgy nyilatkozott: „Jó dolog, ha az éghajlatváltozás esetében globális léptékben vizsgáljuk az átlaghőmérséklet változását, de ez mesze áll az emberek gondolkodásától. Ebben a tanulmányban viszont a lokális szempontokat is figyelembe vesszük, vagyis európai viszonylatban szemléljük a klímaváltozást. Ez a kép már jóval közelebb áll a tapasztalható helyzethez.”
A vizsgálat többek között kitért arra is, hogy a változások gyakorisága miként alakul: télen a hőmérséklet éjszakánként milyen gyakran csökkent fagypont alá, nyáron pedig napközben hányszor emelkedett 28 Celsius-fok fölé. Ezek – írja a tanulmány – fontos küszöbértékek például a sípályák számára, de épülettervezési és termelési szempontból is.
„Az éghajlat alapvetően az időjárás eloszlása. Az eredményeink azt mutatják, hogy a nemzetközi cél, miszerint 2 Celsius-fokra korlátoznák a globális átlaghőmérséklet növekedését, nem jelentene túl nagy változást néhány helyen, és bizonyos szempontból az éghajlatra nézve sem, ezáltal pedig az ottani közösségeknek és az iparnak sem. A klíma helyi változásai ugyanakkor kihívást jelentenek a döntéshozók és az egész társadalom számára, mert nem csak a jövő éghajlatáról van szó, hanem a jelen megtervezéséről is. Az épületeket úgy kell megtervezni, hogy ne melegedhessenek túl, el kell dönteni, hogy melyik növény termesztése lenne a legideálisabb, illetve tervezni kell az ipari termelékenységet is. Ezekhez mind-mind hasznos, ha tudjuk, hogy az adott helyszíneken miként változott az éghajlat. Ezen információk összegyűjtése kezdődött most meg ezzel a tanulmánnyal.” – nyilatkozta dr. David Stainforth, a tanulmány vezető szerzője.
A Meteorológiai Világszervezet, és sok más nemzeti intézet, köztük a brit Met Office, jelentős hangsúlyt fektet a kormányok és a vállalkozások számára nyújtott tájékoztatásra. Céljuk, hogy segítsék őket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban.
A tanulmányból kiderül, hogy a még viszonylag kis területek között is jelentős különbségek lehetnek. Jó példa erre Anglia északkeleti része, ahol több mint 10százalékkal csökkent a fagyos éjszakák száma. Az országban sehol máshol nem tapasztaltak ekkora változást.
