Engem persze rendre lekorholtak, amikor holmi múltbéli eseményeket hoztam fel, és rendre gint vagy legalábbis valami keserűt akartak itatni velem, hogy eltűnjön a kaján vigyor a képemről, amikor arról hadováltam: nagy cirkusz lesz, ha ezek összefognak. Mert az egyik párt kvázi tsz-eket akart, a másik sok kis tanyát, a harmadik visszatért volna ’89-be, a negyediket meg hagyjuk, mert az nem is demokratikus. Az előző három döntött így, jó demokratikusan méghozzá.
Ezenkívül még egy dologban értettek egyet: hogy mi kell nekünk, felelős, közélet iránt érdeklődő, óragyári munkásoknak. Hát azt meg is kaptuk, mint rakoncátlankodó EP-képviselő a salleros kokit: bizonyos ’89-es konszenzuson alapuló demokráciát. Úgyhogy itt van nyolcvankilenc, itt van újra. Mi az, hogy itt van: kitört kétharmaddal, megalakult a DER, a Demokratikus Együttműködés Rendszere. Úgyhogy most már semmi akadálya annak, hogy megvalósuljon az, amiről nagyon régen beszélt egy zseniális filozófus: ha nem tetszik a rendszer, vedd ki belőle a tudományos marxizmus-leninizmust, és tegyél bele liberalizmust. Az lesz ám csak a nyugatos, polgári antimucsa.
Erre persze egy kicsit várni kell még – mondják a kormányzó demokraták. Mindenekelőtt kezdeni kell valamit az antidemokratikus erőket bebetonozó, „nemadózó” szavazókkal, össze kell egyeztetni a közteherviselés elvét az igazságosságéval és az előre hozható, kiemelt nyugdíjakkal. És akkor szerintük megvalósul a rendszerváltás álma. Ez még nincs meg, de sebaj, már most úgy állunk, mint egy jól sikerült házibuliban vagy a kilencvenes évek közepén: mindent szabad, és semmit se muszáj. Közben újjáépül azért demokratikus intézményrendszer, csikorognak fékek, az ellensúlyokról nem is beszélve. Bűnbakokat sem keres senki, nem is mutogatnak ujjal senkire, mert még igény sincs se az elszámoltatásra, se az igazságtételre. Hiszen a narancsuralmi rendszerben is mindenkire fröccsent sár, még az akkori demokratikus ellenzék tagjaira is bizony.
origo.hu
Közúti ellenőrzés esetén ezekre kell odafigyelni!
