Üdítő dolog olyan gimnazistákba botlani, akik ízig-vérig rock-and-roll-fanatikusok. Egyrészt ők a bizonyítékai annak, hogy a műfaj nem halott, hanem él és virul. Másrészt pedig a „régen minden jobb volt, bezzeg ma” útvesztőjében fanyalgók is megnyugodhatnak: vannak még, akiket érdekelnek a tökös gitárriffek, a Deep Purple, a Black Sabbath, Jimi Hendrix vagy épp a Guns N’ Roses zenéje.
A jelenleg épp három taggal üzemelő Dust tagjai is ilyen arcok. „Rengeteg 1960–70-es évekbeli rockot hallgatunk, tulajdonképpen a banda is így jött létre, ezen a nyomvonalon haladunk” – adták meg a felütést beszélgetésünkhöz.
A Bárány Balázs (gitár), Tarkövi Márton (basszusgitár, billentyűk) és Klausz Ádám (dobok, ütőhangszerek) alkotta csapat egy lassan egy évtizedes barátságra, ismeretségre épült. „Marcival adtunk kezdő löketet az egésznek, és gondoltuk úgy, hogy ideje lenne összehozni egy zenekart. Ő emiatt tanult meg rendesen basszusgitározni” – mesélt a kezdetekről Balázs.
A Dust jelenleg állandó énekes nélkül üzemel, ha úgy hozza a helyzet, és fellépés van, a korábbi vokalista, Takács Máté támogatja a többieket jelenlétével. A csapat így most egyfajta instrumentális vonalon mozog. Mint mondják, teljesen más ilyen dalokat írni; összeszoktak, ismerik annyira egymást, hogy így is tudjanak alkotni.
„Természetesen nagyban melózunk az új anyagokon, rengeteg ötletünk, témánk van. Ezeket próbáljuk meg instrumentálisra hangszerelni, mondjuk vokál helyett basszusszólóval megfűszerezni, de a dalok alapjában olyanok, hogy ha úgy alakul, majd ének is kerülhet rájuk” – mesélt a műhelymunkáról Marci. A szövegek eddig angol nyelven születtek, mint mondták, már csak műfaji szempontból is, ez adta magát.
„Az a cél, hogy ne csak Magyarországon menjen a dolog. Persze azt viccesnek tartjuk, ha egy számon belül egy csomó különféle nyelven szólal meg az ének, mint például a Manu Chaónál. Azt is fontos megjegyezni, hogy egyáltalán nem zárkóznunk el a magyar nyelvű számok elöl sem, nyitottak vagyunk mindenre.”
Mivel a fiúk tanulnak, és az érettségi még a folyosón kopog, a próbákra főleg hétvégén van idejük. Már csak azért is, mert Ádám Vácon tanul egy konzervatóriumban. Mindnyájan szeretnének továbbtanulni, így ez is befolyásolhatja a banda sorsát. Marci – mint mondta – lehet, hogy külföldre menne egyetemre, ezzel Ádám is kacérkodik.
Most egyelőre csak a rock and roll. A tagok jelenleg saját magukat igazgatják. Alapjában véve szeretnek mindent maguknak lezsírozni, ezzel foglalatoskodni. „Azt látni, hogy Fezen – ahol idén sikerült fellépnünk – ide, egyéb fesztiválok oda, tényleg nehéz helyzetben vannak a feltörekvő, fiatal bandák, mert nagyon nehéz kitörni a kis klubok világából” – véli Balázs.
Érzik ők is, hogy az internet, a digitális fájlmegosztás elidegenítette, ellustította az embereket, és sokan nem járnak már koncertre, hanem inkább lehúzzák, letöltik a dalokat mondjuk a YouTube-ról. A világhálón hirdetni viszont nagyon jó dolog, de azért ez is kétélű, mert elsülhet jól, hatékonyan, de lehet kidobott pénz is.
A közönség- és közösségépítés szempontjából ők is kemény harcot vívnak. „Sokáig az volt, ha nem jött a baráti társaság, akkor nem volt annyira jó a koncert. Ebből nagyon nehéz kitörni. Ez csak úgy indulhat el egy úton, ha a barátok is bevonzzák a barátokat, és szájról szájra terjedve többen érdeklődnek egy-egy fellépés iránt. Így tulajdonképpen a népmesék elterjedéséhez hasonló nyomvonalon haladva lehet fejlődni” – mesélt tapasztalataikról Marci. Most úgy állnak, hogy vannak már nem a saját társaságból érkező hallgatóik is, de elsősorban még a baráti körből táplálkozik a csapat.
Ami a rádiós játszást illeti, internetes adók már tolták a számaikat, ám azt továbbra sem igazán tudják, hova férnének be. Szerintük ez inkább eszköz lenne, mint cél.
„Az MR2 Petőfi sem nyomja már azokat a klasszikus hard rock cuccokat, inkább a könnyedebb, poposabb trendek érződnek náluk is. Nem igazán hallasz például Metallicát.”
Ugyanakkor azt vallják, hogy alkalmazkodni kell a jelen időhöz, a zenei ízléshez. „Persze a siker kedvéért nem fogunk stílust vagy bármi mást váltani, de azért valamilyen szempontból figyelnünk kell erre is” – összegeztek a dustosok. Ha pedig trendek, akkor igen frappánsan csak ennyit mondtak:
„Néhány éve az 1960–70-es évek ritmusaival pörögnek a bandák, és elég sanszos, hogy előbb-utóbb visszajön az 1980-as évek hangzásvilága is.”
Addig is marad a kőkemény munka. Meg a gerillakampányok, mint a matricázás vagy mondjuk a pólókészítés, amely szintén szerepel a közeljövő tervei között. Én egy tök király, kézzel készített ep-t kaptam a srácoktól. S ki tudja, talán eljön majd házilag pingált, igazi trendi, poszthipszter korszak szülte kézműves cd ideje is. Vagy a bakeliteké. Azt adnám. Kézműves bakelitekre fel!
