Másfél éve sem pörögnek, de már a negyedik kislemezükkel rukkoltak elő a Karikabu Monguz fiai. Ezúttal egy több szempontból is igen merész formavilággal és címmel dobták be a cuccot a közbe: Gőzgép Gorilla.
Mielőtt persze kivesézném itt, és Balogh Dániel basszeros, illetve Mátray Csanád gitáros nagyon izgi genezissel ruházná fel a három dalt, érdemes egy finom kéziféket húzni. Egyrészt ne feledkezzünk meg a teljes felállásról: Borbíró András (ének, billentyű), Illy Tamás (szájharmonika) és Ferenczi Zsolt (dob) alkotja még a bandát. Másrészt az ep-borító, illetve az egész vizuális világ nekem, és talán sok mindenkinek, első blikkre a blurös Damon Albarn fémjelezte Gorillaz hangulatvilágát idézi.
No pont ez az, hogy nem az.
„Utólag villant be: lehet, hogy Gorillaz-epigonnak tűnhet, de nagyon nem az volt a cél”
– mesélték a tagok.
Ha pedig mindenképp párhuzamot akar valaki húzni, szerintük annyiban van benne igazság, hogy a brit csapathoz hasonlóan ők sem igazán szeretnek képileg, fotóügyileg megjelenni.
„Az induláskor az volt a koncepció, hogy rajzolt vizuális világunk legyen. A fényképeket sokszor klisékkel tűzdelt, elcsépelt vonalnak tartjuk, a rajzolt univerzum viszont tök egyedi tud lenni!”
A Gőzgép ep borítóját amúgy az elmúlt évek egyik legígéretesebb magyar képregényötletének tartott, A hegy munkacímen futó, épp a megvalósítás előtt álló sorozatban is érdekelt Pintér Márk rajzolta. Nem akármilyen darab, az tuti. Szerintem Albarn papiék is megnyalnák a 3D-s ujjukat érte. (Apropó Albarn, így zárójelben, az A38 hajón a skacok épp azzal a Songhoy Blueszal játszottak, amelyet amúgy Damon barátunk fedezett fel és indított el a pályán, tehát minden szinten döbbenetes az összefonódás, hehe!)
A zenének, aki már elbotorkált a lejátszás gomb megnyomásáig, és eljutottak legalább a középfüléig az első hangjegyek, akarom mondani, az első rezdülések, az egy tizedmásodperc alatt érzi, tényleg semmi köze nincs ennek ahhoz. „Kezdetben nagyon prosztó garázs-rockot akartunk, ám rájöttünk, valahogy nem fog működni, így ez lett belőle” – adott ízelítőt a gyorstalpaló stílusfejlődésről Dani.
Tényleg, alapkérdés. Most pedig már főleg. Akkor ez a gorilla nem az a gorilla?
„Ez az egész az énekesünk, Andris életérzése, amolyan Tom Waits-utózönge a disszonáns zongora miatt.”
Mint megtudtam, a téma elég régen ott ólálkodott körülöttük, sokszor neki is akartak feküdni a dal megírásának, végül most állt össze, s a zongorahangzásból jött maga a „mitikus lény”. Az anyag érdekessége az utolsó dal, az Üzemen kívül, amely félig-meddig véletlenül került fel az eredetileg kétszámosra tervezett korongra.
„Dolgoztunk a stúdióban, szerettünk volna még valamit felvenni, így a dal – először még név nélkül – tulajdonképpen akkor született meg egy riffből” – mesélte Csanád. Hozzátette, hogy a másik két szám már hónapokkal korábban megvolt, azokat olykor egy-egy élőn el is tolták.
Ezúttal magyar nyelvű szövegekkel támadnak, de mint mondták, nem tették le a garast sem a magyar, sem az angol nyelvű anyagok mellett. Az egész Andrison múlik, ő felel a szóforgatagért. Hogy mit hoz a jövő? Talán egy esetleges külföldi turnét? Majd elválik.
Addig is itt ez a november 12-ei koncert az Alcatrazban, ahol mindenki élőben is megcsodálhatja a Gőzgép Gorilla fogaskerekeit.
