Zenei perverziókat szabadít fel a The Sophisters

Két srác, egy ifjú hölgy. Ők a The Sophisters, akik egy sötétpop-anyaggal jelentkeztek a szoba mélyéről.

11:11. Három dal. Ez a The Sophisters bemutatkozó kislemeze, a China Hearts, amely egyenesen a hálószoba mélyéről került elő. Így néhol nyomokban még érződik a kanapéhangulat, egy-két helyen megbicsaklanak a sávok, de az irány biztató. Már ami ezt az árnyalataiban sötétebb, sok gitárral operáló, ám talán mégis inkább popzenét illeti. De a stílusokról nemigen szeretek okoskodni, mert ez a behatárolósdi amúgy is olyan erőltetett, és nem is igazán van értelme.

Annak viszont igen, hogy a Spicze Zsófi (ének), Bordás Máté (gitár) és Kovács Gergő (gitár) alkotta trió egy olyan hangulatvilágban mozog, ami egyre markánsabb. Már csak azért is, mert ennek a picit sötét, erős gitármuzsikával támogatott eklektikus vonalnak szerintem mindig jót tesz a női énekhang. Ez a The Sophisters esetében sincs másképp.

Mielőtt azonban túlzásba vinném itt a szájkaratét, kicsit kifaggattam a srácokat a hálószoba pop rejtelmeiről, bemutatkozó anyaguk pikantériáiról és céljaikról.

– Alapvetően úgy készültek ezek a dalok, hogy kényelmesen nekiültünk egy ötletnek, és ha tudtuk ki is fordítottuk, csavartunk rajta egyet. Szerintem nekem és Gergőnek is célunk volt, hogy ne csak dalokat írjunk, hanem a saját zenei perverzióinkat is kiéljük – mesélte Máté. Ezt Gergő azzal fejelte meg: „részemről teljesen ösztönös, amit csinálok, viszont egyértelműen azt mondhatjuk, hogy a határaink feszegetéséről, kísérletezésről szól ez a formáció”.

„A dalszerzés metódusa szorosan összefügg a felvétellel. Mintha nagy zenészek bevennék magukat hónapokra a stúdióba és új albumot írnának. A különbség, hogy mi nem vagyunk nagy zenészek és a stúdiónk Máté hálószobája”

– vont markáns párhuzamot Gergő.

Mint mondta, náluk akkor készült el egy szám, ha van egy véglegesen felvett verziója. A triónak nagyon sok dalkezdeménye van, de kész csak ez a most kiadott három. Ahogy pedig Zsófi megjegyezte, amikor mind a három elkészült, egyszerűen jött az ötlet, hogy miért ne osszák meg másokkal. Jól tették!

S hogy vajon a számok rejtenek-e magukban bármiféle pikantériát? Kiderült.

„A Darkest Soul dalunkban hallható pár zaj az elején és a végén is. Igaz, hogy kicsit meg lett vadítva a dolog, de azokban feltűnik fogmosás sercegése és öngyújtó-csattogtatás is. Metronómra és mikrofon előtt fogat mosni tényleg egy élmény volt”

A dalszövegekért felelős Zsófi pedig olyan történeteket mesél el, amiket ő élt meg, leginkább érzelmes témájú gondolatokat vet papírra s énekel el, mint például egy szakítás, vagy ismerkedés egy másik lélekkel.

Apropó dalszövegek. Zsófit is szóra bírtam az univerzum nagy kérdése, a magyar kontra angol örök háborújáról. „Részemről teljesen tudatos. Anglisztikát tanulok az egyetemen, így közel áll hozzám a nyelv. Könnyebbnek érzem kifejezni magam angolul, illetve így nem csak a magyar nyelven beszélők érthetik a szövegeinket” – véli a trió énekesnője.

S hogy mit hoz a jövő? Miként látják ezt a srácok? Segít-e nekik valaki, vagy egyáltalán mik a terveik?

– Az egész még kiforrja magát, nincsenek konkrét tervek, én csak szeretném kihozni a lehető legtöbbet a zenénkből – összegzett Zsófi, aki szerint tervezik, hogy játszanak majd helyeken, akár akusztikus formában is.

Máté céljai is hasonlóak, ami „jelenleg csak annyi, hogy további dalokat írjunk és ezek minőségben fejlődjenek”. Mint a csapat gitárosa azonban megjegyezte, szervezés és egyéb szempontból is teljesen maguk vannak.

Nem lesz ez így sokáig.