Egy tök hangulatos rockbanda az eheti áldozatom. Egy rövid mondatban így tudnám összefoglalni mondandóm a somorjai Renton and the Error Jamről. A felvidéki csapat pontosan hozza azt, amit egy rockzenekartól elvár az ember. Az ötfős társaság ráadásul nekem egy picit a ’90-es évek hangulatát csempészi a jelenbe.
A Pink Floyd Wish You Were Here című 1975-ös korongja óta valahogy úgy érzem, a szél süvítését egy számba belekeverni tök menő dolog. Ad egy sejtelmes hangulatot az összképnek. Igaz, ezt okosan kell adagolni. Mikor 1993-ban először hallottam a Roger Waters koncepciójára épült ominózus Pink Floyd albumot, azonnal éreztem, valahogy úgy, ahogy azt a Shine On You Crazy Diamond című kétfelvonásos darabban hallani.
Nos, a Rentonnak is jót tesz ez az elem, ahogy az elektronika megjelenése is. Finoman csepegtetik, és az abszolút pozitív értelembe vett baljós árnyak ott ólálkodnak körülöttünk. Ráadásul ezzel az eklektikával nem ülnek fel a sokszor unalmas és kismilliószor látott, leutánzott pszichedelikus rock szerelvényére. Épp ellenkezőleg. Úgy fűszerezik meg a „műfajt”, hogy közben nem lóg ki a lóláb. Ez pedig tök szimpatikus. Már az „utánzás, majomszokás” elvetése.
A filmzenés attitűd meg külön izgi. Merthogy abból is akad jócskán.
A zenekar pedig hozott két dalt is készülő, REM Phase munkacímet viselő korongjáról. Miközben tehát mindenki a betűszomjtól tovább görget a képernyőn, érdemes elsőként elindítani a videoklipet is kapó S.O.S.-t. (Ahogy alább a másik, új szerzeményt, a Fanatic címet viselő darabot is ajánlott.)
Az album amúgy a srácok értelmezésében egy konceptanyag, ami továbbra is ritkaság a piacon. Szóval, ezért is külön pacsi jár. No, de akkor mi is ez a sokk fázis?
„A hanganyag egy nap eseménysorát mutatja be, miközben a főhős (Renton) jelentős jellemfejlődésen megy keresztül. Felismerve élete robotikus monotonitását, a mások céljainak való folytonos alárendeltségét, illetve a minden szinten jelen levő örökös megfelelési kényszert, megpróbál kitörni saját sztereotip világából.”
Ami pedig az S.O.S.-t illeti, a videoklip Szűcs Gábor képzőművész és VJ (video jockey) alkotása, s mint ahogy a csapat írja, természetesen több szálon kapcsolódik a zenekar nevében megjelenő „error” szó üzenetéhez.
Talán annyit mondjuk érdemes megjegyezni, nekem néha picit hosszúnak tűnnek a teljesen instrumentális szakaszok. Valahogy itt-ott több éneket pakolnék bele. Ez persze csak egy személyes vélemény, és semmit sem von le az anyag érdeméből.
No, de akkor mi fán is terem a Renton and the Error Jam? A felvidéki Somorján öt éve alakult banda több tagmozgás után jelenleg Bölcskei Milán (basszusgitár), Méry Dávid (dobok), Horváth László (ének) Pokstaller Szabolcs (gitár, billentyűk) és Cseh Gábor (DJ, effektek, billentyűk) felállásban működik.
Ahogy Laci mesélte: „Mindannyian megfordultunk más együttesekben is. Mivel ezek a formációk többségében Somorján, illetve annak környékén működtek, lényegében egy tóban halásztunk. Előfordult, hogy ugyanabban a buliban játszottunk. Sőt közös zenekarokban is feltűntünk.” Így nem is nagyon lacafacáztak, 2011 szeptemberében összejött az első felállás, és novemberben már adtak egy nagy sikerű koncertet Dunaszerdahelyen.
A genezis egyik kulcsmomentuma egyébként a koncepció. Mármint, hogy az alakuló banda mennyire tervezi meg a hangzást, az imázst, ilyesmit. Ez, mármint a tudatosság, vagy az ösztönösség, mindig érdekel. A csapat énekese szerint esetükben nem igazán beszélhetünk alapkoncepcióról. „Mindenki hozta a maga zenei énjét, stílusát. Ebből gyúrtuk össze a Rentont” – kaptam sommás választ.
A szövegekért felelős Laci igen kimerítő választ adott a magyar kontra angol szövegháborút boncolgató felvetéseimre is. Az énekestől megtudtam, a dalok születésekor csak amolyan halandzsa szövegeket formáz dallammá, mivel ekkor még nincs kész a mondanivaló. „Ezekre kezdetben kizárólag angol szövegeket írtam. Ennek az egyik oka az, hogy magához a rögtönzött halandzsámhoz jobban passzolt az angol nyelv” – árulta el Laci.
Majd a számomra talán legizgalmasabb részlettel folytatta:
„Eleinte még nem tudtuk, miféle közönséghez szóljunk. Szlovákiában vagy Magyarországon próbáljunk-e szerencsét, netán máshol. Az angol pedig ugyebár világnyelv. Aztán egyszer csak mégis előrukkoltam a régebbi magyar irományaimmal. Ezeket igényesebbeknek tartom. A dalok tehát két nyelven szólalnak meg, viszont egyelőre csak két angol nyelvű szám publikus a lemezről.”
No, azt hiszem, ez egy kulcsválasz. Már hogy miképp tud érvényesülni mondjuk Szlovákiában egy felvidéki magyar banda.
Ha pedig Laci pró és kontra érveit veszem alapul, érdemes pár dolgot aláhúzni. (A mihez tartás végett változások nélkül.)
Egy: „Ami azt illeti, nem egyszerű ma egy zenekarnak érvényesülni, ha nem híres, vagy ha nem adja el a lelkét. Ebben nem látok különbséget Magyarország és Szlovákia között.”
Kettő: „A nem egész félmilliós felvidéki magyarság egy meglehetősen pici és nem túl szervezett zenei piacot tud kiprodukálni magából. Gyakorlatilag két-három fesztivállal, illetve néhány kisebb klubbal ki is merül a lehetőségek sora.”
Három: „A szlovák zenefogyasztók – ahogy ez Magyarországon és általában másutt is így van – az angol (esetleg mértékkel a spanyol, az olasz és francia) dalokon kívül csak az úgynevezett államnyelven íródott szövegekre kíváncsiak.”
S itt jön a csavar: „Egyébként ettől a ténytől eltekintve nem gondolom azt, hogy önmagában abból fakadóan, hogy valaki magyar, bezáródnának előtte a kapuk az itteni zenei porondon.”
No, de akkor mindenki kérdezhetné, mi is a bökkenő?
„A probléma az, hogy a szlovák zenei piac rettenetesen belterjes és kevés szereplős. Szinte lehetetlen bekerülni a köztudatba. Néhány előadót játszanak körbe-körbe a rádiók, az alternatív színtér pedig elhanyagolható. Nekem úgy tűnik, jóval kisebb, mint Magyarországon.”
– véli az énekes.
Persze akkor miért is érdemes mindezt csinálni? Rentonéknak – ahogy Laci felidézte – például ezért:
„Soha nem felejtem azt, amikor Szabi egy koncert utáni reggelen, a brünni szállásunk erkélyéről kinézve – amelyről egyébként kiváló panoráma nyílt a város legszebb részére – egy sörrel és cigarettával a kezében azt mondta: gyerekek, no ezért érdemes ezt csinálni!“
Azt hiszem, ezt tökéletesen meg tudom érteni. Magam sem éreznék másképp.
A banda törzsközönsége – ahogy megtudtam – lényegében a somorjai, a dunaszerdahelyi és a környékbeli „szurkolótábor“. „Fiatalok, kábé tizenöttől harmincöt éves korig. Sok helyen találkoztunk nagyszerű közönséggel. Magyarországon például nagy élmény volt az esztergomiaknak és az oroszlányiaknak játszani” – összegzett Laci.
A zenekar szintén „csináld magad” csapat, s mindenkinek megvan a maga civil énje. Gábor grafikus, Dávid programozó, Milán pék, Szabi újabban a kultúrház menedzsere, Laci pedig tanár. Mostanság pedig – mint mondták – nehezebb összeegyeztetni a próbáikat, de valahogy csak összejön, hiszen itt az új album is. Hehe
Ami a jövőt illeti, Rentonék szeretnék megnyomni a tavaszt és a nyarat is. Ez dicséretes! Így csak remélni tudom, hogy mind többet megfordulnak majd nálunk is, és mielőbb megnézhetem őket élőben is!
„Friss információkért nagyon érdemes követni a Facebook-, a Tumblr- és az Instagram-profilunkat is.”
