„Túl belterjes a szlovák piac”

Izgi rockban utazik a Renton and the Error Jam. Tőlük megtudjuk, mizu a szlovák underground háza táján.

Ami pedig az S.O.S.-t illeti, a videoklip Szűcs Gábor képzőművész és VJ (video jockey) alkotása, s mint ahogy a csapat írja, természetesen több szálon kapcsolódik a zenekar nevében megjelenő „error” szó üzenetéhez.

Talán annyit mondjuk érdemes megjegyezni, nekem néha picit hosszúnak tűnnek a teljesen instrumentális szakaszok. Valahogy itt-ott több éneket pakolnék bele. Ez persze csak egy személyes vélemény, és semmit sem von le az anyag érdeméből.

No, de akkor mi fán is terem a Renton and the Error Jam? A felvidéki Somorján öt éve alakult banda több tagmozgás után jelenleg Bölcskei Milán (basszusgitár), Méry Dávid (dobok), Horváth László (ének) Pokstaller Szabolcs (gitár, billentyűk) és Cseh Gábor (DJ, effektek, billentyűk) felállásban működik.

Ahogy Laci mesélte: „Mindannyian megfordultunk más együttesekben is. Mivel ezek a formációk többségében Somorján, illetve annak környékén működtek, lényegében egy tóban halásztunk. Előfordult, hogy ugyanabban a buliban játszottunk. Sőt közös zenekarokban is feltűntünk.” Így nem is nagyon lacafacáztak, 2011 szeptemberében összejött az első felállás, és novemberben már adtak egy nagy sikerű koncertet Dunaszerdahelyen.

A genezis egyik kulcsmomentuma egyébként a koncepció. Mármint, hogy az alakuló banda mennyire tervezi meg a hangzást, az imázst, ilyesmit. Ez, mármint a tudatosság, vagy az ösztönösség, mindig érdekel. A csapat énekese szerint esetükben nem igazán beszélhetünk alapkoncepcióról. „Mindenki hozta a maga zenei énjét, stílusát. Ebből gyúrtuk össze a Rentont” – kaptam sommás választ.

A szövegekért felelős Laci igen kimerítő választ adott a magyar kontra angol szövegháborút boncolgató felvetéseimre is. Az énekestől megtudtam, a dalok születésekor csak amolyan halandzsa szövegeket formáz dallammá, mivel ekkor még nincs kész a mondanivaló. „Ezekre kezdetben kizárólag angol szövegeket írtam. Ennek az egyik oka az, hogy magához a rögtönzött halandzsámhoz jobban passzolt az angol nyelv” – árulta el Laci.

Majd a számomra talán legizgalmasabb részlettel folytatta:

„Eleinte még nem tudtuk, miféle közönséghez szóljunk. Szlovákiában vagy Magyarországon próbáljunk-e szerencsét, netán máshol. Az angol pedig ugyebár világnyelv. Aztán egyszer csak mégis előrukkoltam a régebbi magyar irományaimmal. Ezeket igényesebbeknek tartom. A dalok tehát két nyelven szólalnak meg, viszont egyelőre csak két angol nyelvű szám publikus a lemezről.”

No, azt hiszem, ez egy kulcsválasz. Már hogy miképp tud érvényesülni mondjuk Szlovákiában egy felvidéki magyar banda.

Ha pedig Laci pró és kontra érveit veszem alapul, érdemes pár dolgot aláhúzni. (A mihez tartás végett változások nélkül.)

Egy: „Ami azt illeti, nem egyszerű ma egy zenekarnak érvényesülni, ha nem híres, vagy ha nem adja el a lelkét. Ebben nem látok különbséget Magyarország és Szlovákia között.”

Kettő: „A nem egész félmilliós felvidéki magyarság egy meglehetősen pici és nem túl szervezett zenei piacot tud kiprodukálni magából. Gyakorlatilag két-három fesztivállal, illetve néhány kisebb klubbal ki is merül a lehetőségek sora.”

Három: „A szlovák zenefogyasztók – ahogy ez Magyarországon és általában másutt is így van – az angol (esetleg mértékkel a spanyol, az olasz és francia) dalokon kívül csak az úgynevezett államnyelven íródott szövegekre kíváncsiak.”

S itt jön a csavar: „Egyébként ettől a ténytől eltekintve nem gondolom azt, hogy önmagában abból fakadóan, hogy valaki magyar, bezáródnának előtte a kapuk az itteni zenei porondon.”

No, de akkor mindenki kérdezhetné, mi is a bökkenő?

„A probléma az, hogy a szlovák zenei piac rettenetesen belterjes és kevés szereplős. Szinte lehetetlen bekerülni a köztudatba. Néhány előadót játszanak körbe-körbe a rádiók, az alternatív színtér pedig elhanyagolható. Nekem úgy tűnik, jóval kisebb, mint Magyarországon.”

– véli az énekes.

Persze akkor miért is érdemes mindezt csinálni? Rentonéknak – ahogy Laci felidézte – például ezért:

„Soha nem felejtem azt, amikor Szabi egy koncert utáni reggelen, a brünni szállásunk erkélyéről kinézve – amelyről egyébként kiváló panoráma nyílt a város legszebb részére – egy sörrel és cigarettával a kezében azt mondta: gyerekek, no ezért érdemes ezt csinálni!“

Azt hiszem, ezt tökéletesen meg tudom érteni. Magam sem éreznék másképp.

A banda törzsközönsége – ahogy megtudtam – lényegében a somorjai, a dunaszerdahelyi és a környékbeli „szurkolótábor“. „Fiatalok, kábé tizenöttől harmincöt éves korig. Sok helyen találkoztunk nagyszerű közönséggel. Magyarországon például nagy élmény volt az esztergomiaknak és az oroszlányiaknak játszani” – összegzett Laci.

A zenekar szintén „csináld magad” csapat, s mindenkinek megvan a maga civil énje. Gábor grafikus, Dávid programozó, Milán pék, Szabi újabban a kultúrház menedzsere, Laci pedig tanár. Mostanság pedig – mint mondták – nehezebb összeegyeztetni a próbáikat, de valahogy csak összejön, hiszen itt az új album is. Hehe

Ami a jövőt illeti, Rentonék szeretnék megnyomni a tavaszt és a nyarat is. Ez dicséretes! Így csak remélni tudom, hogy mind többet megfordulnak majd nálunk is, és mielőbb megnézhetem őket élőben is!

„Friss információkért nagyon érdemes követni a Facebook-, a Tumblr- és az Instagram-profilunkat is.”