– Egy picit ezen a vonalon maradva az éneket nem cifráztátok, nem effekteltétek túl. Ez is egyfajta tudatos koncepció részeként értelmezhető?
– Igen, teljesen tudatos volt, hogy a magyar dalszövegek elsőre érthetőek legyenek, még akkor is, ha a mondanivaló kicsit meg lett csavarva pár helyen.
– A korong kétségkívül legerősebb darabja az album címadója, a Könnyebb idők. Még úgy is, hogy 7 perc 33 másodperces dalról van szó. A számokat hogyan válogattátok, pakoltátok össze? Volt vonalvezetése, íve az egésznek, vagy végül így állt össze a dolog?
– Amellett, hogy a dalok nagy része, mint ötlet, már megvolt az első lemez idején is, folyamatos dzsemmelések során kaptak végleges verziót. Ehhez mérten viszont érdekesnek tűnhet, hogy a Montmartre című számunkat a stúdió előtt egy nappal sikerült megfejteni. A koncepcióval kapcsolatban azzal álltam elő, még a dalírás elején, hogy stílusában hét különböző szám kapjon helyet, hogy ténylegesen menjünk el a garázsosabb, rockosabb témáktól a popon keresztül a pszichedéliáig.
– Mennyi idő alatt pakoltátok össze az egészet? Sokat kellett szöszmötölnötök, vagy ment minden, mint a karikacsapás?
– A stúdiózás maga, a szokásos mikrofonozgatáson és finomhangoláson kívül, összesen másfél óra alatt lement – és ezzel a számmal most nem vicceltünk. Ebben nagy segítségünkre volt Bánházi Gábor, aki a szakértelmével még kerekebbé tette az egész hangzást minden szempontból. Köszi neki innen is!
– Mik a tervek most, hogy kijött a korong? Merre van lehetőségetek megfuttatni az anyagot, s lesz-e mondjuk majd klip valamelyik dalból?
– Először szeretnénk bemutatni március 17-én a G3 színpadán a nagyközönségnek, valamint úgy tűnik, hogy pár nagyobb várost is meg tudunk majd látogatni Budapesten kívül. Ezen felül minimum egy klipet még tavasszal össze szeretnénk hozni. Nyáron újból nekiállunk a dalírásnak, hiszen már most van jó pár ötlet, amivel tovább feszegetnénk a határokat.
