Valahogy mostanság egyre többször az 1990-es évek garázshangulatába botlok. Ez egy gyors morfondírozás után két dolgot jelenthet: öregszem, s azok az évek a mából nézve pont olyan távolságba jutottak, mint akkor volt tőlük a The Doors korszaka.
Félelmetes, de ez van. Akkor vagy a „nagyon trendi” grunge muzsikán pörgött mindenki, vagy a totál elszállós elmebajban utazott, netán a 70–80-as években olvadt el. No, most úgy tűnik, hogy ha az agyonnyomatott eklektikus-pszichedelikus rockzenét szeretné valaki megfűszerezni, akkor a húsz évvel ezelőtti garázsok mélyéről szerez magának némi gumibogyó szörpöt.
Nos, valami ilyesmit hozott el most a Luauna is. A zenekar legújabb, Könnyebb idők munkacímen itt, az Ígéretes titánokon érkező hétszámos korongja pont oda nyúl vissza, ahol én a komplett gimis koromat eltöltöttem: a 70-es évek látomásos rockjából táplálkozó teljesen eklektikus, elborult, a posztmodern performanszokkal megspékelt pincekoncertek világába.
A Kránitz Róbert (basszusgitár), Iklódi Tamás (dobok) és Csatáry Ádám (gitár, ének) fémjelezte triónak külön piros pont jár azért, amiért a hangzás egy az egyben az élők világát idézi, annak minden botlásával, apróbb elcsúszásával.
Amúgy a személyes kedvencem a lemez utolsó két dala, a Montmartre és a címadó Könnyebb idők. Ezekben pont kijönnek azok a kontúrok nélküli, picit elszállós gitártémák, amiket kifejezetten bírok az eklektikában. Ha pedig gitár, a 7 perc 33 másodperces Könnyebb idők húrcibálását az elejétől a végéig élvezem. A zárás remek, a rádiószerkesztők 99,9 százalékát meg úgyis csak a popmocsok érdekli, szóval, a hossz pont így jó, ahogy van! (Mondjuk, talán én ezt az utolsó két számot az elejére tettem volna, no de ízlések és pofonok.)
Jöjjön hát akkor az új anyag! S miközben elindítjátok a lejátszási listát, a hajtás után Csatáry Ádámot faggatom koncepcióról, a felvétel kulisszatitkairól s a csapat terveiről. Hajrá, lehet tovább olvasni!
– Az egész lemez hangzása a 90-es évek eklektikus zenei performanszait idézi. Ez mennyire volt tudatos? Illetve mondjuk cél-e az, hogy a korongon feltűnő dalok nagyjából úgy szóljanak, mint egy koncerten?
– Elsődleges cél az volt, hogy egyben játsszuk fel a dalokat a lemezre, ugyanúgy mint az első albumon (Édes kényszer), viszont egyúttal meg akartuk ugrani a magunknak állított mércét minden szempontból. Szerettük volna, hogy baromi sok energia tóduljon az ember arcába, ahogy a dalokat hallgatja.
– Egy picit ezen a vonalon maradva az éneket nem cifráztátok, nem effekteltétek túl. Ez is egyfajta tudatos koncepció részeként értelmezhető?
– Igen, teljesen tudatos volt, hogy a magyar dalszövegek elsőre érthetőek legyenek, még akkor is, ha a mondanivaló kicsit meg lett csavarva pár helyen.
– A korong kétségkívül legerősebb darabja az album címadója, a Könnyebb idők. Még úgy is, hogy 7 perc 33 másodperces dalról van szó. A számokat hogyan válogattátok, pakoltátok össze? Volt vonalvezetése, íve az egésznek, vagy végül így állt össze a dolog?
– Amellett, hogy a dalok nagy része, mint ötlet, már megvolt az első lemez idején is, folyamatos dzsemmelések során kaptak végleges verziót. Ehhez mérten viszont érdekesnek tűnhet, hogy a Montmartre című számunkat a stúdió előtt egy nappal sikerült megfejteni. A koncepcióval kapcsolatban azzal álltam elő, még a dalírás elején, hogy stílusában hét különböző szám kapjon helyet, hogy ténylegesen menjünk el a garázsosabb, rockosabb témáktól a popon keresztül a pszichedéliáig.
– Mennyi idő alatt pakoltátok össze az egészet? Sokat kellett szöszmötölnötök, vagy ment minden, mint a karikacsapás?
– A stúdiózás maga, a szokásos mikrofonozgatáson és finomhangoláson kívül, összesen másfél óra alatt lement – és ezzel a számmal most nem vicceltünk. Ebben nagy segítségünkre volt Bánházi Gábor, aki a szakértelmével még kerekebbé tette az egész hangzást minden szempontból. Köszi neki innen is!
– Mik a tervek most, hogy kijött a korong? Merre van lehetőségetek megfuttatni az anyagot, s lesz-e mondjuk majd klip valamelyik dalból?
– Először szeretnénk bemutatni március 17-én a G3 színpadán a nagyközönségnek, valamint úgy tűnik, hogy pár nagyobb várost is meg tudunk majd látogatni Budapesten kívül. Ezen felül minimum egy klipet még tavasszal össze szeretnénk hozni. Nyáron újból nekiállunk a dalírásnak, hiszen már most van jó pár ötlet, amivel tovább feszegetnénk a határokat.
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profiljait is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
