Április 13-án, szerdán indul zenei rovatunk, az Ígéretes titánok és az EFOTT közös, élő, ingyenes koncertsorozata a budapesti Közgarden egyetemi klubban, amelynek végén a Titánok mezében egy zenekar is fellép majd az idén a Velencei-tó partján megrendezésre kerülő fesztiválon.
Ennek apropóján ültem le beszélgetni az új sorozatunk egyik zsűritagjával, Cseh Attilával, az EFOTT programszervezési munkatársával. Ha pedig már így esett, jól ki is faggattam a fesztiváltrendekről, illetve számos, a nyári magyar mustrákat övező városi legendákról, mint például tényleg lehetetlenség-e bekerülnie egy feltörekvő bandának egy-egy ilyen rendezvényre, vagy épp igaz-e, sok fesztivál a füle botját se mozdítja, hogy új arcoknak lehetőséget adjon.
Ez tényleg egy izgi beszélgetés lett, amit nem csak a feltörekvő ifjoncoknak ajánlok!
– Az idei a nyolcadik évadod az EFOTT-nál, és nem egy hasonló sorozatot csináltál már végig. Mi az, amire leginkább figyelsz egy-egy zenekar esetében? Mik azok a kritériumok, amelyek alapján azt lehet mondani egy bandára, hogy az bizony fesztivál kompatibilis?
– Elöljáróban annyit, hogy az első tehetségkutatót még 2011-ben rendeztük meg a szolnoki EFOTT-on. Számomra a legfontosabb dolog, hogy a zenekarok szeressék azt, amit csinálnak. Legyen összetartás a csapatban és élvezzék a zenét. Szerintem, ha ez hiányzik egy zenekarban, akkor nagyon nehezen tudnak előre lépni. Mivel ez egy tehetségkutató, ezért amatőr zenekarokat is szívesen várunk, olyanokat is, akik most próbálkoznak első fellépésükkel közönség előtt. Ha kritériumról beszélünk, megemlíthetünk egyet: ne féljenek a közönségtől, bátran játsszanak, adják önmagukat, mint a próbákon vagy barátaik előtt.
– Sokszor nehéz dolga van az ítésznek, főleg, ha tehetséges, ám más-más stílusú bandák közül kell választani. Ilyenkor mi alapján döntesz?
– Szerencsésnek mondom magam, mivel én bármilyen zenei stílussal tudok azonosulni: a komolyzenétől az elektronikus zenét át egészen a kemény „hörgős” metál zenéig. Ha választani kell, akkor nálam nem a stílus dönt, hanem hogy az adott előadás mennyire van összerakva, mennyire van egyben a zene, mennyire játszik együtt a zenekar.