– Alapból sem kell sokat kacérkodnotok az akusztikkal, hiszen amúgy is dallamos, lassú rockzenében utaztok. A dalok viszont kétnyelvűek. Miért ez a megosztottság? Nekem például a Mondj Valamit a nagy kedvencem. Picit olyasmi, mintha Chris Daughtryt hallgatnék magyarul.
– Szegény Bandi – a gitárosunk – most biztos felhörren, amint a 180 BPM-es Mennék Haza című dalunkra gondol... Hehe! Én többnyire mindig is angol nyelvű zenéket hallgattam, szinte fel sem tűnt, hogy nem magyarul zenélünk, egész addig, míg páran nem hívták fel erre a figyelmem. Szóval, csak az agyamat kellett átállítani, azóta jönnek a magyar dalok is. Egy ideig még biztosan marad a kétnyelvűség. A Mondj Valamit pedig itt is nagy favorit!
– Egy picit ezen a vonaton maradva, hogy látjátok, mennyire van keletje ennek a zenei hangulatnak itthon? Ergo, mi az ideális fellépőfelülete?
– Tudjuk jól, hogy nem ez a fő csapás ma, viszont minket ez nem nagyon izgat. Mondhatni, egy hangyányit hiányoljuk is az ilyen zenéket az itthoni palettáról. Mindössze 2015 ősze óta vagyunk igazán aktívak, nem tudtuk akkor, hogy lesz-e legalább egy markényi ember, aki hallgatna minket... Nos, lett. Egyre többen jönnek a koncertjeinkre, egyre nagyobb az aktivitás, egyre többen fedeznek fel maguknak, és ez nagyon visz minket tovább. Ha kellően odatesszük magunkat, és jó dalokat írunk, hisszük, hogy ugyanúgy ott lehetünk a fontos helyeken, mint bárki más.
– Tuti, hogy lesz egy pár troll, aki lenyálasozza a dolgot, és persze semmi értelme ezt „feloldani”, de mégis, hogy reagálsz az ilyen „kritikára”?
– Nos, az ilyen arcoknak küldöm sok szeretettel a Your Devil című dalunkat.
– Ha pedig akusztik a köbön, melyik az abszolút kedvenc ilyen koncerted?
– Hatalmas Frank Turner fan vagyok, neki bármelyik akusztikus performanszát ide tudnám sorolni. Például ezt is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!