Kalandtúra a ködös Germaniában

Orkok bányásznak Germaniában. Mintha csak a Warcraftban lennénk, de nem. Ez a FUBARITE bemutatkozó anyaga.

A pszichedelikus őrület egyik nagy erőssége az a lüktető misztikum, amely folyamatosan ott ólálkodik az ilyen dallamok között. Aki pedig követi ennek a hullámnak a magyarországi bugyrait, tudja, hogy egy új hang esetében az alapkérdés ma már az, elválik-e az ocsú a korpától? Azaz, képes-e megugrani a lécet az adott csapat. Akkora lett ugyanis a túlkínálat, hogy nagyon ott kell lennie a szeren annak a bandának, amelyik szeretne legalább egy fél fejjel az átlag felé nőni.

Nos, a budapesti FUBARITE megteremtette magának ezt az esélyt. Noha a Szabó Bendegúz (gitár, ének), Sztilkovics Milán (gitár, ének) és Huszár Gábor (dob) alkotta trió is elkövette az általam atyaian sokat ostorozott, és nem egy cikkben finom felkiáltójelekkel kiemelt alaphibát, azaz a megjelenés után kopogtattak, ám a három számos Permanent Germanium Lake egy nagyon biztató kezdet.

Az anyag izgalmas, és az egész cucc igazi ereje a dallamok diszharmóniája, kiszámíthatatlansága. No meg az, hogy ha elkezdi hallgatni az ember, akkor hamar elkalandozhat. Így tettem én is, és egyből két vízió villant be. Mivel a dalok erős filmzenei karakterrel bírnak, és ha már itt pörög a Warcraft őrület, az az őrült vízió ugrott be, amint a ködös Germania bugyraiban orkok bányásznak ritka félvezetőket.

Ezt a tudományos-fantasztikumot picit továbbcsavarva az ugrott be, ha az ókori rómaiak idején már létezik zenelejátszó, s én részt vettem volna Julius Caesar galliai hadjáratában, akkor tuti ez is ott dübörög a fülemben, miközben az eszelős kelták kurjongatva ugrálnak le Alesia falairól.

No, de mielőtt teljesen elveszek az agymenésben, itt a kislemez finomhangolásra. A hajtás után pedig érdemes lesz továbbolvasni, a srácokat jól kifaggattam ugyanis mindenféle absztrakt definíciókról. Jah, és annyi kultúrtörténeti pikantériát meg kell jegyeznem, hogy a srácok kislemeze már a sokadik olyan anyag, ami az Ivan & The Parazolos Beke István boszorkánykonyhájában lett megkeverve.

– A bemutatkozó kislemezeteknek végig balsejtelmekkel teli hangulata van. Honnan jön ez az egész? Az életben is szerettek nyomasztva sokkolni?
Sztilkovics Milán: Tudatosan válogattuk össze a morcos dalainkat, ez egy ilyen EP. A kapott jelző kapcsán Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző Hirosima áldozataihoz írt kompozíciója jut eszembe: borzasztó zene, mégis időről időre meghallgatom, mivel olyan erős atmoszférát teremt. Ajánlom egy hétfő reggeli hármasmetró-utazáshoz háttérzenének... Mi egy élményt szeretnénk adni a befogadónak, legyen az akármilyen. Úgy érzem, korunkban már nem csak a klasszikus értelemben vett szép és kellemes közvetíthető, a cél az erős érzések, reakciók keltése lényegében bármilyen eszközzel. Ez lehet akár furcsa, nyomasztó és sokkoló is De a zenénk közel sem ilyen zord. A feszültségkeltő szakaszokat általában masszívabb kitörésekkel ellensúlyozzuk, a komplexebb témákat kőprimitív darálások követik, ahol az ember megszabadulhat a feszültségektől. Egyébként vannak kedvesebb dalaink is, azokat viszont még nem vettünk fel.

– Mint bemutatkozó leveletekben írtátok, nevetek, a „fubarite” kifejezés egy geológus belsős vicc olyan kőzetek besorolására, amelyek az idők során a felismerhetetlenségig deformálódtak és töredeztek. Ahogy a nyitószámotokban is ott ólálkodik a Múzeum szó. Ezek szerint geológusok belopóztak a Nemzeti Múzeum lapidariumába, hogy a balácai mozaikon pogózzanak egyet? Milyen szellemi műhelyből érkeztetek?
Sztilkovics Milán: Azt tisztázni kell, hogy mi nem vagyunk geológusok. A nevünk viszont az említett jelentés mellett sok asszociációt rejt magában: a grandiózus geológiai folyamatok mögött dolgozó masszív erők gondolatát például szívesen társítjuk zenénkhez. Dalainkban először a számunkra érdekes ritmikai és dallamelemekből építünk fel egy alaphangulatot, amelyhez később toldjuk hozzá a szöveges és egyéb kiegészítéseket, és nem fordítva, egy előre, fejben jól körülírt hangzásvilágot valósítunk meg. Dalszerkezet terén sem a szokványos elrendezéseket használjuk, mert így több ötletet is megvalósíthatunk egy számban. Alapvetően kimondható, hogy nem célunk a befogadhatóság. Ha pedig ezt olvassa valaki a Nemzeti Múzeumtól, annak üzenjük, hogy vállalunk fellépést kőtárban.

– Egy picit a zenekart definiáló kifejezések értelmezésénél maradva: az EP címében feltűnik a germánium, amely egy ritka elem, és az integrált áramkörök egyik félvezető alapanyaga, mondja többek között a szegény ember Révai lexikona, a Wikipedia. Eszerint ti is ily ritka faj képviselői volnátok? Mi az az egyedi íz, ami szerintetek ide sorol benneteket? A pszichedelika óceánjában mivel lehet, mivel tudtok kitűnni?
Szabó Bendegúz: Nyilván nem lehet ma elkerülni gitáralapú zenékben ezt a pszchidelikus dolgot. Felpörög egy műfaj, és az ember nem tud elmenni a csomó jó zenekar mellett, amit egy ilyen hullám hoz magával, és onnantól, hogy hallottad, hatással is lesz rád. Vannak viszont más stílusok, amik azért jóval nagyobb hatást gyakoroltak és gyakorolnak ránk, már ha egyáltalán van értelme stílusokról beszélni. Mindenki csinál mindent mindenkivel, mi a minket meghallgató emberektől megkaptunk már mindenféle kategóriát, de igazán kifejezőt egyikünk sem tudna mondani, a zenekarból sem. Egyedi ízünk, hogy lemondtunk az egyedi ízről, de az szerintem jó jel, hogy nem igazán tudnak egyöntetűen egy zenei irányzathoz sorolni.

– A technikai statisztikákra kanyarodva, mennyi munka van ebben a kislemezben, mennyi idő alatt pattintottátok össze a cuccot?
Huszár Gábor: Maga a felvételek és az azt követő finomítás 3 napig tartott. Persze a számok kialakulása és a mostani formába öntése egy sokkal hosszabb folyamat volt. Felvételekor már inkább arra törekedtünk, hogy az egész egyszerű maradjon, és egy nyers, élő hangzást érjünk el. Imádjuk az olyan zenéket, ahol hallatszik, a tagok folyamatosan egymásra figyelve, egymásnak válaszolva játszanak, ezért elsődleges cél volt, hogy hangszeren egyszerre játsszuk fel a dalokat. A feljátszás után kivonultunk az anyaggal Solymárra, és pár napnyi keverés után kész is lett. Ezért köszönjük a segítséget Beke Istvánnak, továbbá Kiss Gábornak az Echo stúdióból és természetesen szüleinknek a rengeteg támogatást.

– Kicsit a jövőbe révedve, merre várható, hogy a nyár folyamán megfuttatjátok a dalaitokat?
Huszár Gábor: Június 22-én lesz egy koncertünk a G3-ban, utána bejárjuk kicsit a Dunántúlt, ellátogatunk Győrbe, Veszprémbe és Székesfehérvárra is. Ezeken a koncerteken kívül a nyáron inkább csak magával a zenével szeretnénk foglalkozni és nyár végére létrehozni egy kompakt műsort, ha ez sikerült, utána elkezdeni koncertezni, amennyit csak lehet.

Közben az élő koncertturnénkon, a Titánok az EFOTT-on is összeállt a június 15-ei gigabulink három fellépője: a Gourmand, a The Royal Freak Out és a Watch Me. Ők hárman nyomnak tehát majd fergeteges estét a Közgarden egyetemi klubban, hogy kiderüljön, melyik banda húzza magára a Titánok mezét a július 12-e és 17-e között újfent Velencén megrendezendő EFOTT-on.

Lehet izgulni, szurkolni, és természetesen majd eljönni támogatni a kedvenc zenekart. A személyes részvétel sokat nyomhat majd a latban, a közönség ugyanis a helyszínen szavazatával támogathatja a bandákat, a voksolók között pedig páros EFOTT-napijegyet, Titánok-pólókat és egyéb zenekari csecsebecséket sorsolunk majd ki az este folyamán!

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!