Későn ébredt a politika: lassan, de biztosan elfogy a magyar?

Egyelőre túllendültünk a demográfiai mélyponton, de így is egyre kevesebb nő van szülőképes korban.

Az talán örvendetes, hogy csökkent a kiskorú, illetve a nyolc általánost el nem végző anyák száma, de fontosabb, hogy igazi, számottevő növekedést csak a 35–39 éves korosztályban, illetve a felsőfokú végzettségűek közt láthatunk.

Százalékban kifejezve a 40+ korosztályban ugyan jelentős a növekedés, de érdemes megjegyezni, hogy jelenleg a legnépesebb korosztály az egész magyar társadalomban az 1975-ben születetteké, akik tavaly töltötték be a 41-et. Mivel ebben a korosztályban eleve sokan vannak, szinte természetes, hogy megnőtt a születések száma, de valójában ezek a nagy növekedések elég kis abszolút számokat takarnak.

Még egy szempontból nézzük meg az elmúlt éveket: az úgynevezett élveszületési sorrendet, vagyis hogy hányadik gyermekként látta meg a világot egy-egy újszülött. Felül az abszolút számokat láthatjuk, alul a 2008 és 2016 közti változást, százalékban: 

Az abszolút számokból látszólag nem rajzolódik ki semmilyen trend, de ha az arányokat nézzük, egy dolog feltűnik: legkevésbé a harmadiknak született gyermekek száma csökkent. Feltételezhetjük, hogy itt talán tényleg a családpolitikai intézkedések hatása látszik: három gyerek után olyan sok támogatás – mindenekelőtt adókedvezmény, illetve ingyenétkezés és -tankönyv – jár, hogy aki amúgy is szeretné, meri vállalni a harmadik gyermeket. Negyedikként és ötödikként viszont már jóval kevesebb gyerek született, itt feltehetőleg már nem kompenzálja a terheket a családtámogatási rendszer.

A kor és a végzettség egyébként össze is függ: a diplomás, 35 évnél idősebb nők körében valóban volt egy kisebb bébiboom. Ha az adatokat összefésüljük, akkor az látszik, hogy 2008-ban 4226 gyermek született 35–39 éves, felsőfokú végzettségű anyától, 2016-ban 8483, vagyis ebben a csoportban ténylegesen megduplázódott a születések száma.

Ha az élveszületési sorrendet is hozzátesszük, akkor kiderül, hogy a 8483-ból 2855 az anya első gyermeke volt (2008-ban ők még csak 1291-en voltak), 3446 második gyerek (2008-ban 1667), 1727 pedig harmadik (2008-ban 919). Ez alapvetően jó hír, hiszen a népesség fenntartása szempontjából kiemelt jelentősége van a második és még inkább a harmadik gyermek megszületésének, de az abszolút számok nem túl magasak.

A rossz hír az, hogy a trend nem fog sokáig folytatódni. A legnépesebb korosztályok már betöltötték a 40-et, utánuk pedig egyre kisebb létszámúak következnek. Hiába nő tehát a gyermekvállalási kedv, egyszerűen nem lesz annyi szülőképes korban lévő nő, hogy érdemben növekedjen a gyermekszám, sőt néhány éven belül számítani lehet arra, hogy a lassan emelkedő trend megtorpan. Főleg, hogy a fiatalabb, 25 és 34 év közötti korosztályokban – ez is jól látszik a fenti adatokból – nem vagy csak alig nőtt a gyermekvállalási kedv a 2011-es mélypont óta. 

A családpolitikai intézkedésekkel ráadásul az a probléma, hogy csak lassan hatnak. Hiába lenne jó tehát az irány – persze ezt is lehet vitatni, hiszen jelenleg nem egyformán segíti a magyar rendszer a tehetős és a szegényebb családokat –, az eredmény csak évekkel később jelentkezik. Magyarország ugyanakkor még mindig nem nevezhető család- vagy gyerekbarátnak. Demográfiai sorozatunk következő részében azt szedjük össze, hogy mit lehetne tenni ennek javítására.