Az adókedvezmény jó, de rövidebb munkaidőt és több bölcsődét is szeretnének a kismamák

A magyar közélet központi témája a családtámogatás. De megkérdezték-e magukat az érintetteket? Tettünk rá egy kísérletet.

Bár a kormányzati kommunikáció alapvetően a családi adókedvezmény jelentőségét hangsúlyozza, maguk az érintettek némileg másként látják, hogy mire lenne szükségük: a Magyar Nemzet online kérdőívét kitöltő várandós, vagy kisgyermeküket nevelő nők inkább rövidebb munkaidőt, magasabb fizetést és bölcsődei férőhelyeket szeretnének. A minta ugyan nem reprezentatív – nem tükrözi egyértelműen a teljes népesség összetételét –, de kellően nagy ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le belőle, hiszen több mint 1300 kismama töltötte ki a kérdőívünket.

A családi adókedvezmény alapvetően sikeres intézkedésnek tűnik – abból a szempontból biztosan, hogy a kismamák vagy családjuk többsége igénybe tudja venni: 50,3 százalékuk esetében a férj vagy az élettárs, 21,1 százalékuk saját maga, 10,6 százalékuk pedig a párjukkal megosztva. A kérdőívet kitöltők összesen 18 százalékának családjában nem vagy csak részben tudják kihasználni a kedvezményt, valószínűleg azért, mert nincs elegendő – hivatalosan is bejelentett – jövedelmük. 

Ők azok, akikre a családi adókedvezményt kritizálók hivatkoznak, amikor bírálják a rendszert. Azt már nehéz megmondani, pontosan kik is ők. A felmérésből annyi kiderül, hogy az iskolai végzettséggel biztosan összefügg a dolog: a felsőfokú végzettségűeknek csak 9,9 százaléka jelentette ki, hogy nem vagy csak részben tudja igénybe venni a kedvezményt, az érettségivel nem rendelkezők közt 28,2 százalék, a csak 8 általánost végzettek között már 42,8 százalék az arányuk.

Ennél is kevesebben tudnak élni a kismamák közül a családi otthonteremtési kedvezménnyel (csok): a kismamák 8,8 százaléka válaszolta azt, hogy már igényelték is, 14,5 százalék pedig tervezi. Összesen 28,7 százalék bizonytalan (vagy azt válaszolta, hogy tervezik, de még nem biztos; vagy azt, hogy talán majd egyszer). A kérdőívet kitöltők 21,5 százaléka válaszolta azt, hogy nem tudnak élni a csok lehetőségével, némi meglepetésre ennél többen, 26,5 százalék pedig azt, hogy nem is akarnak. A kormány már bejelentette, hogy egyszerűsíti a rendszert, feltehetően ők is látják, hogy a tervezettnél kevesebben tudtak eddig élni a lehetőséggel.

A legnagyobb arányban a községekben és a vidéki városokban élők mondták, hogy már igényelték a csokot, a legkevésbé Budapesten pörögtek rá a lehetőségre: az összes igénylő válaszadó 38,4 százaléka lakik vidéki városban, 33 százaléka községben, 19,6 százaléka megyeszékhelyen és csak 8,9 százaléka Budapesten – ami feltehetően összefügg az ingatlanárakkal. Az anyagi lehetőségekkel lehet összefüggésben, hogy a vidéki városban és községekben élők nyilatkoztak a legnagyobb arányban úgy, hogy nem tudnak élni a lehetőséggel.

Ma már csak kevesen gondolják azt, hogy a nőknek otthon, „a tűzhely mellett” van a helyük, és nemzetközi példák is azt mutatják, hogy ott nagyobb a gyermekvállalási kedv, ahol nagyobb esélye van a nőknek visszatérni a munkába – persze úgy, hogy közben a gyermekükkel is tudnak foglalkozni. A kérdőívünket kitöltő kismamák döntő többsége (83,2 százaléka) dolgozott a szülés előtt, csak 4,7 százalék volt háztartásbeli vagy főállású anya.

A jövőre nézve ugyanakkor ennél kisebb arányban szeretnének visszatérni dolgozni a válaszadók, vagy esetleg már vissza is tértek: összesen 63,2 százalékuk, amiből 35,3 százalék nem csak anyagi okokból, míg 25,6 százalék azonban kizárólag a pénz miatt – nem meglepetés, hogy utóbbiak közt azok vannak többségben, akik – egy másik kérdésre – úgy jellemezték az anyagi helyzetüket, hogy szűkölködnek vagy éppen csak kijönnek a pénzükből.

Van viszont egy elég jelentős csoport, amelyik mást akar: a kérdőívet kitöltő édesanyák 19,6 százaléka nem szeretne visszatérni a munkába: nagyobb részük (15,3 százalék) újabb gyermeket tervez, kisebb részük (4,3 százalék) főállású anya vagy háztartásbeli szeretne lenni. A kitöltők által írt megjegyzésekből kiderül, hogy egyes nők nagyon elégedetlenek voltak a munkahelyükkel – főként az alacsony fizetések miatt –, másoknak pedig a férjük szereti, ha a felesége otthon van, így neki a munka után már semmivel nem kell foglalkoznia. Ezeknek az édesanyáknak jelenleg a magyar állam csak nagyon keveset kínál, legfeljebb annyit, hogy a házastársuk igénybe veheti a családi adókedvezményt.

Bár a dolgozni vagy otthon maradni kérdése heves vitákat tud kiváltani a kisgyermekes nők körében, felmérésünkből kiderül, a többség belátja: nem feltétlenül az ő választása az ideális mindenkinek. Amikor az otthon maradás vagy a munka állami támogatására kérdeztünk rá, a kismamák döntő többsége (63,7 százaléka) rugalmas, mindenki a saját élethelyzetéhez igazodó rendszer mellett tette le a voksát; csak 19,4 százalék gondolja úgy, hogy inkább a nők otthon maradását kellene támogatni, 13,5 százalék szerint pedig kifejezetten a munkába állást kellene segíteni.

Persze ebben is jelentős különbségek vannak az egyéni élethelyzeteknek megfelelően: az érettséginél alacsonyabb végzettséggel rendelkező kismamáknak például több mint negyede, 27,8 százaléka (a csak 8 osztályt végzettek 34 százaléka) szeretné inkább azt, hogy az állam az otthon maradásukat támogassa – feltehetően nekik kisebb vonzerőt jelent a munkaerőpiac, mint azoknak, akiket magasabb beosztás és fizetés vár.

Amikor azt kérdeztük, mivel támogassák a munkába visszatérő kismamákat, a kérdőívet kitöltők relatív többsége (az összes megkérdezett 36,6 százaléka) a rövidebb munkaidőt nevezte meg – vagyis az anyák a szokásos, általában nyolcórás munkanapnál rövidebbet szeretnének, ami nem csoda, hiszen rájuk még számos feladat hárul otthon is. Az ilyen munkaidő-kedvezmény ráadásul nem is példátlan: a legnagyobb német szakszervezet, az IG Metal nemrég harcolt ki hasonlót a német munkavállalóknak. 

A második legtöbbször választott lehetőség magasabb fizetés, a válaszadók 25,2 százaléka tartja ezt a legfontosabbnak. A harmadik helyen – holtversenyben a családi pótlék emelésével – a bölcsődei férőhelyek állnak, a válaszadók 12,4 százaléka nevezte ezt a legfontosabbnak. Vélhetően hasonló felmérései vannak a kormánynak is, nem lehet véletlen, hogy éppen néhány hete jelentett be egy 10 milliárdos bölcsődefejlesztést a családügyi államtitkár – ami persze nem segít azoknak, akik épp most nem tudják elhelyezni a gyermeküket.

A KSH tavaly május 31-ei adatai szerint 40 ezer bölcsődei férőhely volt a hagyományos, önkormányzati fenntartású intézményekben, és csak 38 ezer beíratott gyermek (munkahelyi bölcsőde összesen hét van, 49 férőhellyel). Az intézmények és a férőhelyek persze nem pont ott vannak, ahol szükség lenne rájuk, ezért 2200 gyermeket helyhiány miatt elutasítottak . A gyed extra bevezetése miatt is megnőtt az érdeklődés a bölcsődék iránt, hiszen a kismamák visszatérhetnek a nélkül is dolgozni vagy tanulni, hogy elveszítenék ezt az ellátást.

A 2007 óta nem emelt, és mára az infláció miatt elértéktelenedett családi pótlék emelését a válaszadók szintén 12,4 százaléka tartotta a legfontosabbnak. Persze sok függ az anyagi helyzettől: akik szűkölködőként írták le az anyagai helyzetüket, 20,5 százalék volt azok aránya, akik ezt tették az első helyre, az alacsony végzettségű, mindössze 8 osztályt végzettek között pedig 23,3 százalék. A kormány által preferált családi adókedvezmény emelését némi meglepetésre csak a válaszadók 3,9 százaléka nevezte a legfontosabbnak – köztük a szakmunkás végzettségűek vannak a legtöbben.