Hűséges olvasóimtól elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem írtam új blogbejegyzést, de az az igazság, nem tudtam volna újat írni, ugyanis a gyerek végigprüszkölte, köhögte, taknyozta, sírta az elmúlt négy hetet. Ez a mi idegeinket teljesen kikészítette, ráadásul Anikóval együtt mindketten benyaltuk a – mint utólag kiderült – felső légúti vírust. A háziorvosokba vetett hitem mindenesetre komolyan megingott, ugyanis ketten is hibás diagnózist állítottak fel Izabelnél, így akaratlanul bár, de meghosszabbítottuk szenvedését (és azáltal a miénket is). Az elején a saját háziorvosunkhoz mentünk, aki a rá jellemző flegmasággal kezelte a dolgot, és sem a lányunk torkában, sem a tüdejében nem talált semmi gyanúsat. Lándzsás útifüvet ajánlott, amit egy hétig kapott Izabel, de a helyzet (köhögés, orrfolyás) egyáltalán nem változott, sőt a 4. nap után a láza is felszökött. Visszamentünk hát a rendelőbe, de aznap nem rendelt a mi dokink, így egy másik versenyzőnek mutattuk meg gyermekünket, aki a torkát is pirosnak látta, meg a tüdőben is komoly lerakódást hallott, így biztos ami ziher, felírt antibiotikumot, meg egy kis köptetőt. Tán mondanom sem kell, a probléma egy hét elteltével sem javult (az antibiotikum a bakteriális fertőzésekre jó, vírusra nem), mi pedig elkezdtünk aggódni.
Harmadik menet: vissza a saját orvosunkhoz, aki az események hallatán talán meg is ijedt, és nagy ijedségében nehezített kilégzést állapított meg, ami akár asztmára is utalhat. Talán az is megzavarta, hogy Anikó asztmás (ami örökölhető), a lényeg, hogy felírt valami hörgőtágítót, aminek elvileg használnia kellett volna, ehhez képest szegény Izabel olyan csúnyán köhögött aznap éjjel, mint még soha, mi pedig úgy döntöttünk, hogy másnap elmegyünk egy specialistához. Láss csodát, az ismerős által ajánlott magántüdőgyógyász pillanatok alatt megállapította, hogy a gyereknek felső légúti vírusos fertőzése van, és csak szörnyülködött, mikor elmeséltük neki az elmúlt hetek kálváriáját. Azt mondta, sajnos a körzeti orvosok egy része nem tudja rendesen elkülöníteni a különféle zörejeket, és ebből adódóan akadhatnak problémák (az antibiotikum és a hörgőtágító is teljesen fölösleges volt, sőt utóbbi komplikációkat is okozhatott volna). Hát kösz, baszki!
Értem én, hogy szegény doktoroknak sokat kell tanulniuk, és a sztetoszkóp használata nem tartozik a legizgibb feladatok közé, de akkor legalább mondhatta volna a drága körzeti orvosunk, hogy „bocs, nem igazán tudom eldönteni, mi a baja a gyereknek, inkább adok beutalót a tüdőgyógyászhoz”. Egyáltalán nem nehezteltünk volna rá, sőt! Ehelyett inkább megállapított valami marhaságot, arra felírt egy gyógyszert, mi pedig örülhetünk, hogy csak egy napig adtuk Izinek, és nem lett komolyabb baja. Most sima köptetőt szed, az orra már alig folyik, és csak elvétve köhög, így kijelenthetem, az orvosok „áldásos” munkája ellenére hamarosan meggyógyul.
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
