„Imádtam az érzést. Olyan, mintha motorral száguldana az ember egy kanyonban sebességkorlátozás nélkül” – nyilatkozta első szkeletonos siklásáról az olimpia előtt. De a holland válogatottba nem sikerült beverekednie magát, ezért jött az ötlet, hogy huszonhárom éve nem látott hazáját fogja képviselni az olimpián. Otthon, minthogy az országban nem esik a hó, és természetes módon jeget sem találni, nem volt szakági szövetség, így Frimpong a semmiből alapította meg, azt a pénzt használva, amelyet Amerikában porszívóügynökként keresett.
Akwasi Frimpong utolsó, harmincadik lett mindkét szkeletonfutamában az olimpián, de aranyérmesnek érzi magát. A ghánai bob- és szkeletonszövetség pedig tényleges munkát kezdett végezni, nem pedig az egyszeri „one-man show”-hoz szolgál díszletül. Frimpong, aki ténylegesen az olimpia előtt járt először Ghánában az utóbbi huszonhárom évben, és munkatársai tehetséggondozó programot indítottak, és azt remélik, hogy a következő, Kínában rendezendő téli olimpiára már bobcsapattal és több szkeletonossal is indulhatnak. Ehhez elmondásuk szerint nem a jég hiánya jelenti a legnagyobb akadályt, hanem a ghánai államapparátus érdektelensége és a pénzhiány.
