Érdekes írás jelent meg a hétfői The New York Timesban: miközben Norvégia minden idők legjobb eredményét érte el a pjongcshangi téli olimpián (soha egyetlen nemzet sem nyert a téli játékokon 39 érmet, köztük 14 aranyat), az ötmilliós nemzeten belül most arról folyik vita, hogyan segítsenek a többi ország sportolóinak, hogy megszűnjön a norvég dominancia.
Attól tartanak ugyanis, hogy az éremhalmozás belterjességhez vezet, egyes sportágakban ugyanis taroltak a versenyzőik (tizennégy érmet sífutásban, hetet alpesi sízésben, hatot biatlonban, ötöt síugrásban és négyet gyorskorcsolyában szereztek). Úgy gondolják, a sok norvég győzelem miatt csökken a sportág iránti érdeklődés más országokban, ez pedig nemcsak az utánpótlás miatt aggasztó, hanem azért is, mert végzetes lehet a televíziós közvetítésekre – az emberek nem szeretnek olyan versenyt nézni, ahol nincs izgalom, az elsőséget a norvégok egymás között meccselik le.
Ezt a félelmet igazolja a sífutószámok nézettsége is: 2011 óta (ekkor kezdődött a norvég dominancia) közel negyven százalékkal csökkent a televíziós közvetítések nézőinek száma, mondta Jurg Capol, a Nemzetközi Síszövetség marketingigazgatója, aki szerint minden az eredményekről szól – ha nincs siker egy ország sportolói számára, esik a nézettség. Egy 82 milliós nemzetnek, mint Németország, saját hősökre van szüksége, és ez egy ideje elmarad: a tavalyi finnországi világbajnokságon például az összes női számban, vagyis ötben norvég bajnokot avattak. Összesen 18 érmet vittek haza az északiak, többet, mint bárki más.
A megoldás is körvonalazódik: ahelyett, hogy visszafognák saját sportolóik teljesítményét, megtanítják a többi ország versenyzőit. Egy, a Marshall-tervhez hasonló fontosságú támogatást terveznek a téli sportok művelői számára. Hét éven keresztül rendszeresen meghívják a külföldi versenyzőket egyhetes norvég edzőtáborokba, és külön képzést kapnak a világkupákon részt vevő sportolók edzői, szintén a norvégok pénzén.
„Megmutatjuk nekik, mi hogyan csináljuk” – nyilatkozta Erik Roste, a Norvég Síszövetség elnöke. Felelősséggel tartozunk a nemzetközi közösség iránt, ezért nyitnunk kell, és megosztani a tudásunkat.
Persze nehéz lesz felzárkóztatni a többi országot a tömegbázis nélkül – Norvégiában legalább ezer síklub működik, többségében önkéntes alapon megszervezve, állami támogatás nélkül. Ezek ontják a fiatal tehetségeket – ezen az olimpián robbant be például a 21 éves Johannes Klaebo, aki mindjárt három aranyat szerzett sífutásban. Ő kiváló futballista lehetett volna, de más sportágakban is tehetségesnek látták, de a sífutást választotta, mert az a legnépszerűbb az országban.
A mostani olimpián az is előfordult, hogy egy norvég sportoló megkönnyebbült attól, hogy csak harmadik lett. Marit Bjorgen eddig 13 érmet nyert a téli olimpiákon, most pedig egy bronzzal lett gazdagabb. A díjátadó ceremónia után azt nyilatkozta, jó volt látni az Amerikai Egyesült Államokat a dobogó legfelső fokán, a változatosság jó hatással van a sportra.
