Elterjedt egy fura, az angolban sose létezett kifejezés, amit előszeretettel használ politikus és a hazai sajtó egyaránt: esportoló. Példa: „Hazánkban több százezren esportolnak valamilyen formában.” Ez olyan, mintha az összes focilabdához hozzáérő emberről elmondanánk, hogy foglalkozott a Bajnokok Ligájával valamilyen formában.
A probléma itt az, hogy az angolban az esport nem egy emberek által végzett tevékenység, hanem a versenyszerű videojáték szórakoztatóipari termékként tálalt formája. A játékokat fejlesztő cégek marketinget látnak benne, a célközönség (16-30, főként férfiak, de egyre többen nők) pedig szórakozást és a beteljesült álmot: a legjobbnak lenni abban, amit amúgy kikapcsolódásként űz az ember.
Az egyszeri családapa, aki a gyerekével szombaton ebéd után fifázik, nem esportoló. Merthogy esportolók nincsenek. Vannak videojátékból nagyon szépen megélő, fizetett profik, egyre többen, akik munkaszerűen játszanak közönség előtt élőben és online. Ők sem esportolók. Viszont mindegyikük hihetetlen szorgalommal és tehetséggel jutott el odáig, hogy részesei legyenek az esportnak.
A vasárnap este zárult V4 Futuresports Fesztiválon szereplő csapatok játékosai közül mutatunk meg párat.
