Műemlékrombolás: tönkreteszik, hogy lebonthassák?

Fél éve ázik tető nélkül egy műemlék klasszicista palota a Dózsa György úton. Trükk az egész?

Bizony, ez bontásgyanús ügy. Erősen az! – mondtam a telefonba városvédő ismerősömnek, aki egy, a Városligettel szemközt álló, jobb sorsra érdemes klasszicista villa ügyében hívott. A nagy bérházak között meghúzódó, elsőfokú műemlékvédelem alatt álló, oszlopos épület tetőzetét ugyanis csaknem háromnegyed éve eltüntette az új tulajdonos.

Régi trükk, ezért is válaszolok így a városvédőnek. A recept pedig nagy vonalakban a következő: végy egy lebontani kívánt, ám védelem alatt álló, értékes épületet. Mint tulajdonos-beruházó gondoskodj arról, hogy mielőbb életveszélyessé váljon. Az ügynek nem árt, ha befolyásos ismerősöd van az illetékes szerveknél, de ez sem kötelező feltétlenül. Az sem árt, ha a leghatékonyabb és leggyorsabb módszert választva lehetőleg az ősz közeledtével megbontod a tetőt, hadd ázzanak át a jól megépített, masszív falak. Esetleg néhány éven át várni kell, de az idő neked dolgozik.

Ha végül eljön a nagy nap, és kiderül, hogy a műemlék épület életveszélyes, hivatalos engedéllyel jöhetnek a buldózerek, a markológépek. A városvédők és a hazai műemlékvédelem még zavargó maradványainak okvetetlenkedéseit sem kell többé figyelembe venned. Az immár üres telekre esetleg hipermodern, high-tech megoldásokkal élő (vagy azt pompásan utánzó) szállodát, luxusapartmanokkal benépesített, esetleg bizonyos szakemberek által figyelemre méltónak nevezett kockát emelhetsz fémből és üvegből. Ha nincs szerencséd, legfeljebb kívülről vissza kell építened betonból az eredeti jobb-rosszabb mását, de anyagilag így is messze jobban jársz, lehetőségeid a belsőt illetően korlátlanok. Mindehhez ráadásul a jogszabályokat sem kell általában megsérteni.

Néhány jellemző eset a múltból: a ferencvárosi önkormányzat 2010. szeptember 30-án szüntette meg – arra hivatkozva, hogy a felújítás „gazdaságtalanná vált” – a csaknem másfél száz éves, romantikus stílusú, kiemelt városképi jelentőségű Erkel utca 18. homlokzati védelmét. Akkor még az ingatlanpiacot is hazavágó válság megakadályozta a bontást. Közben elköltöztették a lakókat, az épület tulajdonost váltott, majd a Tranzit-Hungária Kft. megkezdhette a falak szétverését. (Helyén – nem meglepő – luxusapartmanokat húznak föl.)

A kultúrtörténeti jelentőségű, eredetileg klasszicista Király utca 40.-et 2006-ban kezdte el bontani illegálisan a tulajdonos Autóker. A folytatását akkor az Óvás! Egyesület tiltakozása nyomán született bírósági ítélet megakadályozta ugyan, ám a bevált trükkel, a födém megbontásával sikerült életveszélyes állapotba zülleszteni a Krúdy által is emlegetett palotát. A fővárosi kormányhivatal megadta a bontási engedélyt. (A földszint megmaradt, s az eredeti klasszicista homlokzatot is köteles visszaépíteni a tulajdonos. A belső részeket persze nem.)

Tavaly ősszel rombolták le a Dorottya utca 8.-ban Medgyaszay István 101 esztendős, korábban eredeti állapotába helyreállítani tervezett műemlék (kötelezően megtartandónak minősített) épületét. Luxusszállót terveztek a felújítandó falak közé nem sokkal korábban; mindenesetre tanulságos, ahogy az Urbanista blogon Zubreczki Dávid pusztítást firtató kérdésére a kerületi önkormányzat válaszolt: „A bomló betonszerkezet már nem volt megmenthető, az életveszélyessé váló helyzet elhárításának egyedüli módja a bontás, valamint az örökségvédelmi hatóság véleménye szerint a bontási tevékenység örökségvédelmi érdeket nem sért.” De emlékezhetünk Pollack Mihály Hercegprímás utca 5. alatt álló házára is, amelyet rosszabb minőségi külsővel, betonelemekből építettek vissza a 2012-es dózerolást követően.

Műemlékeink kiszolgáltatottsága egyre szembetűnőbb, a fellépésre alkalmas önálló hatóságot felszámolták. Ráadásul az ingatlanlobbi és a műemlékvédelem küzdelmében az épített nemzeti örökség védelmét gyakorlatilag feladó kormányzat látványosan az előbbi mellett tette le a garast.

Érthető tehát, miért övezi finoman szólva is komoly aggodalom a Dózsa György út 74. alatti, olykor Káry-, olykor Csengery-villaként emlegetett épület jövőjét. A ház jelenleg az egyiptomi tulajdonú, albertirsai bejegyzésű Zenobia Hungary Kft. birtokában van, amelynek ügyvezető igazgatója bizonyos Youssef Takla. A 2015-ben 300 millió forintos törzstőkével alapított Zenobia Hungary Kft. a tulajdonosa a másik évek óta üresen álló műemlék épületnek is, a történelemben 1919-ben és 1956-ban fontos szerepet játszó, Ray Rezső tervezte egykori József-telefonközpontnak. Céginformációk szerint itt épülne meg a Zenobia Palace Hotel, mindennek azonban egyelőre nyoma sincs. Az értékes műszaki emlék felújítását 2016 nyarán kellett volna elkezdeni, a befejezés időpontja pedig papíron 2017. december. A munkálatok azonban – fogalmazzunk úgy – késnek.

A Káry-, Csengery-villával kapcsolatos legnagyobb kérdés nyilvánvalóan az, hogy miért bontja le a tulajdonos egy renoválandó-restaurálandó épület tetejét, majd hagyja az egészet ebek harmincadjára. (Hiszen ha valóban a felújítás-megújítás a cél, ezzel csupán a saját költségeit növeli meg tetemesen.) Ráadásul éppen, amikor a József-telefonközpont luxusszállóvá alakításába is belevágna!

A tulajdonost sajnos azonban nem faggathatjuk erről. A Zenobia Hungary Kft.-t ugyanis lehetetlen elérni: telephelye Albertirsán, a Dános utcában található, a kis házat papíron számos más, számítógépekkel, építéssel, „ingatlanfejlesztéssel” foglalkozó céggel osztja meg. (Bejelentett telefonszámán gépi hang közli, hogy a másik fél nem kapcsolható, mert a bejövő hívásokat letiltották, illetve a szám kizárólag internet-előfizetésként működik.) Az erzsébetvárosi önkormányzat szakértője szerint ez nem az ő asztaluk, a budapesti kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi osztálya illetékese pedig legfeljebb információmorzsákat csöpögtet érdeklődésemre. Az építési engedély, hívja fel figyelmemet a közismert tényre, öt évre szól, akkor és úgy dolgoznak, ahogy akarnak, nem állhatnak mellettük az örökségvédők mindennap. A munkálatok zajlanak, három hete voltak egyeztetni a kivitelezők. Hogy ez kívülről nem látszik, az sajnálatos, de hát először a tetőt kellett elbontani – ennyiben foglalhatnám össze röviden a hölgy tájékoztatását.

Máshonnan fontosabb információk érkeznek. A cég azért nem halad a munkálatokkal, mert az építési engedély ellen fellebbezés érkezett. Önhibájukon kívül álltak le tehát, ezért ázott-romlott egész télen a fedetlen épület. A magyarázat azonban sovány, átlátszó: ilyen esetekben ugyanis a felelős tulajdonos, aki valóban meg akarja menteni az eredeti épületet, ideiglenes védőtetőt emel a bontott részek fölé.

Ennek hiánya és az események más szándékról árulkodnak.