Ha önnek esetleg nem nyerte el a tetszését, hogy a civil szervezetek eztán külföldi ügynökként tengetik majd napjaikat a nemzeti együttműködés rendszerében, most tehet ez ellen. Ma indítja ugyanis a Momentum Mozgalom új népszavazási kezdeményezését: aláírásgyűjtésbe fognak a civil szervezeteket megbélyegző törvény eltörléséért. (A Momentum akciója előtt azután nyílt meg az út, hogy november 7-én a Kúria megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság határozatát, és úgy döntött, mégis hitelesíti a népszavazási kezdeményezést.)
Az ügy érdekes fordulatot tartogathat, mivel Trócsányi László igazságügyi miniszter célzott rá, hogy a Kúria döntésével szemben alkotmányjogi panaszt lehet benyújtani. Ezzel a kormány a színpadra helyezett egy olyan fegyvert, ami jó eséllyel el is fog sülni.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem budapesti campusán eközben flow-ba kerülnek a jövő közszolgái. Itt ugyanis már 11 órától a világhírű, életművét Amerikában megalkotó Csíkszentmihályi Mihály tart előadást. Csíkszentmihályi a „Good Governance”, azaz a Jó kormányzás címet adta beszélyének, az alcím pedig ez: Vezetői szerepek és felelősségek a közjó megteremtésében. Reméljük, sokan hallgatják majd nyitott fülekkel a sztárelőadót.
(Az már nagyon régen volt, amikor mi hosszan beszélgettünk Csíkszentmihályi Mihállyal, de interjúnk semmit nem veszített aktualitásából azóta sem:)
Lesz egy kis mozgolódás ma Paks II. körül is, hiszen Budapesten megnyílik az Atomex beszállítói fórum, ahol közös sajtótájékoztatón áll nyilvánosság elé Süli János, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter és Kirill Komarov, a Roszatom nemzetközi üzletfejlesztésért felelős első vezérigazgató-helyettese.
Egyébként pont egy hete karikaturistánk, Marabu témája is Paks II. volt:
ma az EU-tagországok uniós ügyekkel foglalkozó minisztereinek találkozója veszi kezdetét. Itt miniszteri szintű brexittárgyalásokra lehet számítani, annál is inkább, mivel Jean-Claude Juncker a múlt pénteken Theresa May brit miniszterelnök értésére adta, hogy „az óra ketyeg”. Általános vélekedés az unióban ugyanis, hogy a britek eddig nem végezték el a házi feladatot, és mindaddig, amíg a válás feltételeiben nem egyeznek meg a felek, a brexit utáni kapcsolatokról Brüsszel nem akar tárgyalni.
A Jobbik ma ismét az oroszlán barlangjába merészkedik: Mirkóczki Ádám, a párt képviselője a Budai Liberális Klub vendége lesz, ahol este hétkor Soproni Tamással (Momentum), Szigetvári Viktorral (Együtt) és Ungár Péterrel (LMP) pódiumbeszélget „Szabad(?) választások, pártállami feltételek” címmel.
Emlékezetes, Rangos Katalin a minap Vona Gábort a belvárosi liberálisok fellegvárában, a VII. kerületi Spinoza Házban faggatta közönség előtt. Érdekes idők, utoljára a rendszerváltás hajnalán voltak ennyire kíváncsiak egymásra a másként gondolkodók.
Ami a kultúrát illeti, Kultúrgrund rovatunk szerkesztői azt mondták, ez a nap olyan izgalmas lesz, mint egy krimi. Méghozzá azért, mert várhatóan előállunk egy Jo Nesbo-interjúval.
Akik viszont lemaradtak volna a Viszkis-sztoriról, azoknak ajánljuk: beszélgettünk a Viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attilával. Ez utóbbi interjúhoz az apropót a róla szóló, Antal Nimród rendezte film e heti bemutatója jelenti.
Egyébiránt mi, magyarok olykor szeretünk lelkesedni túlromantizált bűnözőinkért. Márai Sándor 1947-ben egy ilyen korabeli „hős” elfogása apropóján írt naplójába egy kíméletlen bejegyzést a jelenségről. Én mára ezzel búcsúzom, befejezésként olvassák inkább a mestert:
„Vasárnap este egy vendéglőben. A friss hétfői lapot hozzák a rikkancsok. Az első oldalon öklömnyi betűk ordítják, hogy kézre került »Hekus Dönci«, egy notórius rablógyilkos és kéjgyilkos, aki néhány nap előtt bravúros merészséggel megszökött ügyészi kihallgatás közben a fogházból. Most elfogták, néhány nap múltán felakasztják.
A hír a vendéglőben nagy feltűnést kelt. Kispolgárok, munkások ülnek itt. Az emberek felugrálnak az asztalok mellől, egymás kezéből kapkodják az újságot. A hangulat általános: csalódás, lesújtottság, düh. Mindenki sajnálja Hekus Döncit, mert nem sikerült szökése és rendőrkézre került. A sajnálkozás hangos, általános, senki nem titkolja érzéseit.
Ez a tünet rendkívül érdekes. A magyar viszonyok úgy fejlődtek, hogy a társadalom leplezetlenül rokonszenvet érez a rablógyilkos és a kéjgyilkos iránt, szolidaritást vállal a gengszterrel, aki − egy pillanatra − volt olyan ügyes és elszánt, hogy kicsúszott az államhatalom karmai közül. Mindenki rokonszenves, aki az államhatalommal szembefordul: ez a kocsmai közhangulat értelme. Szomorú, nyugtalanító tünet, de nagyon jellegzetes, félreérthetetlen.”
