Hermész kapcsán tudjuk, hogy még az istenek is kíváncsiak a hírekre. Xenophón írja Kürosz királyról, hogy birodalmában megmérette, mekkora távolságonként kell lovat váltania a gyorsaság kedvéért a hozzá érkező hírhozónak. Hozzánk már csúcssebességgel érkeznek a hírek. De mit is kezdünk velük? – ez Alain de Botton kérdése A hírek című könyvéből, amely a HVG Könyvek kiadásában jelent meg magyarul. A hírekről szóló sok polcnyi írás mellett e kézikönyv nóvuma, hogy a „Felhasználó”-hoz szól elsősorban, a filozófus kiindulópontjából, ám közérthetően.
Hegel szerint a modern társadalomban életünk központi eleme a vallást felváltó sajtó, a reggeli és esti ima helyett az újságok hírritmusában mélyedünk el. Benedict Anderson képzelt közösségnek nevezi a hírekből tájékozódó kollektívát, amelyben az olvasó identitásformáló rituáléja a nemzeti kultúra részesévé tesz.
De Botton kissé ódon iskolaképzetében a műértelmezés nem készít fel a felnőttkor hírolvasására, holott a médiaismeret, médiakritika tantárgyak éppen ezt célozzák. A sajtó és az irodalom szálai Kosztolányi gyakorlatában összefonódnak: a perc művészeinek, az újságíróknak is maximálisan bele kell foglalniuk szívüket-lelküket cikkeikbe.
A könyvben részletesen tárgyalt hírtípusok – politikai, globális, gazdasági, celeb-, katasztrófa- és fogyasztással kapcsolatos hírek – átfogó, didaktikus képet nyújtanak, amellyel a hírfogyasztó segítségére lehet a szerző. A könyvben a szövegen túl a képek jelentősége is kiemelt: a festmények és a fotók írást kiegészítő funkciója. A jó sajtófotó a leírt tényeket tükrözi a cikkben szereplő jellemének, a szituáció sajátosságának megmutatásával.
De Botton az újságírók felelősségéről a média szelektív valóságkonstruáló hatalma kapcsán szól. A jövő újságírásától azt várja, hogy a nyakunkba zúdított hírözönben utat mutasson, a hírfragmentumok eltervezettségével tudatosabb, összefüggéseket megvilágító olvasást biztosítson.
Az újságírói semlegesség nem azonos a puszta tényközléssel. Az újságíró mint kalauz akkor támogat minket, ha a művészet eszközével, a dramaturgiai szereppel él. Lessingnél, Csehovnál vagy Lukács Györgynél is olvashatunk arról a felelősségről, amikor is a szerző teremti meg a hátteret az olvasóban sűrűsödő érzés, gondolat számára, amely a biztosabb eligazodáshoz szükséges.
Érdekes, hogy a megértést vizsgáló filozófiai ág elnevezése éppen a hermeneutika, amely Hermész nevéből származik.
(Alain de Botton: A hírek – Felhasználói kézikönyv. Ford.: Böszörményi Jenő. HVG Könyvek, Budapest, 2015. Ára: 3600 forint)
