Ha a slam poetryt a költészet felől nézzük, akkor legalábbis hibrid – valami, ami hol versre emlékeztet, hol inkább prózai szövegre, amit költők és nem költők egyaránt művelnek, amit színpadon adnak elő prózában, de néha azért zenével is kísérnek. A lényege az élő előadás, ennek ellenére készülhet belőle kötet, sőt lemez is. Kérdés, hogy meddig hívjuk slam poetrynek, és honnantól lépünk át a költészet vagy a zene világába. Nehezen beskatulyázható, talán lehet mondani, hogy kísérleti műfaj, akárcsak a Rájátszás.
Azért a Rájátszás lényegét mégis könnyebb összefoglalni: költők és rockzenészek együtt írnak dalokat. A végeredmény egy lemez – a most megjelent album már a második ilyen –, tizennégy dallal. Más, mintha egyszerűen egy hazai underground album lenne, és különbözik azoktól a verslemezektől is, amelyeken költeményeket zenésít meg egy zenekar. Itt ugyanis együtt dolgoznak a költők és a zenészek. Zeneileg nyilván nem lesz egységes a lemez, mint egy „igazi” együttesé. A költők is engednek néha a negyvennyolcból, és dalszövegszerűbbé alakítják a verset, mert egy dal egyszerűen mást követel, mint egy vers. Azért mindez még irodalom marad.
Amikor egy lemez első dala Kassák Lajos-parafrázissal indul („A fák valójában teherbe esett lányok”), akkor a hallgató rögtön tudja, hogy ez valami más. Még akkor is, ha az irodalmi szövegeken sokat lazít a könnyűzenei környezet. De mégiscsak fél tucat költő-író kreativitása adódik össze egyetlen korongon – ilyen szövegírói csapat nem nagyon szokott zenekarok mögött állni. Grecsó Krisztián, akinek a dala – a lemez első száma – indul a Kassák-idézettel, az egyetlen, aki íróként dalszövegírója és zeneszerzője is a lemezen szereplő egyik dalának, a Dezsőnek.
A többiek író-zenész párosként dolgoztak, bár olyan is előfordul, hogy a költő fakad dalra, Erdős Virág például a saját versét énekli el. A zenészek mind ismert alakjai a magyar underground zenei világnak: Egyedi Péter, Szűcs Krisztián, Beck Zoltán, Kollár-Klemencz László, Kardos-Horváth János alkotott párokban Erdőssel, Grecsóval, Háy Jánossal, Kemény Istvánnal, Szálinger Balázzsal és Závada Péterrel. A közös történet nem most kezdődött, hanem 2011-ben, amikor először állt össze a csapat egy műsor erejéig a Margó Irodalmi Fesztiválon. Hogy ez nemcsak egyszeri kísérlet maradt, hanem mára koncertteremnyi közönséget megmozgató, lemezen és könyvben is megörökített sorozattá vált, jól mutatja, hogy igény van arra, ne csak papíron létezzen a költészet.
Az új Rájátszás-kötetben a CD-n és a verseken, dalszövegeken kívül novellák is szerepelnek, amelyeket a dalszövegek ihlettek. Előszó gyanánt Szálinger Balázs elemez néhány Petőfi-verset, és viccesen, de tökéletesen levezeti belőlük, hogy Petőfi bizony nem volt más, mint kora rocksztárja. Csak a XIX. században még bőven elég volt ehhez a toll és a tinta. Lehet, hogy most már kell a gitár is.
(Rájátszás – Szívemhez szorítom, Magvető Kiadó – Kultúrkombinát, 2015, 105 oldal, CD-melléklet, 3990 forint.)
