Harmincéves lett az egyik legszebb barátság

Szerdán volt a harmincadik évfordulója annak, hogy először jelent meg a Kázmér és Huba.

Merill Fabry a Time honlapján azt emelte ki, hogy Watterson milyen művészien, láthatóan elkülönítette Kázmér fantáziavilágát az unalmas valóságtól, emellett magasztalta azért, hogy nem engedélyezte képregénye reklámcélú felhasználását – nem úgy, mint Charles Schulz, a Snoopy rajzolója. Idézi Wattersont, aki a Kázmér és Huba „születésének” tizedik évfordulójára kiadott könyvben ezt írta:

„Képregényem a személyes realitásokról, a képzelet varázsáról és a barátság különlegességéről szól. Ki hinne egy kisfiú és tigrise ártatlanságának, ha népszerűségüket pénzzé téve mindenféle túlárazott, senki által sem hiányolt mütyürökre tennék őket?”

Reboot-kultúrában élünk, ahol minden régit új köntösbe bújtatunk. Ám van egy kedvelt, multigenerációs tulajdonunk, amely a mindenre pisilő ipar minden igyekezete ellenére sem tér vissza már: a Kázmér és Huba – ezt már Josh Kurp, az Uproxx szerzője emelte ki. Nincs szó filmről, rajzfilmről, könyvről, videoklipről, amelyben a két címszereplő felbukkanna, Watterson ugyanis nem teszi pénzzé húsz éve befejezett művét. És jól van ez így – írja Kurp –, mert így nem vész el a Kázmér és Huba varázsa.

Mennyi kárt okozott Kázmér és Huba?

Egy elvetemült rajongó kiszámolta 2014-ben, hogy a két jómadár milyen összegű kárt okozott rengeteg csínytevésével – írja a Sploid. A hatéves kisfiú és plüsstigrise majdnem tizenhatezer dolláros számlát okozott, ez mai árfolyamon több mint négy és fél millió forint.

A varázs, amelyet egy hatéves fiú azon tulajdonsága okozott, hogy nem volt képes uralkodni magán – írta a Kázmér és Huba kapcsán a Weekly Standard újságírója, Christopher Caldwell még márciusban a Wall Street Journal honlapján. „Nemcsak a legviccesebb, hanem a leginkább megérintő és leginkább profán” képregény volt – tette hozzá a szerző, aki kiemelte azt is, milyen zseniális, hogy amikor Kázméron és Hubán kívül más is szerepel a képsorokon (Kázmér szülei vagy osztálytársai), a tigris plüssállatként van ábrázolva. Mások csak bajkeverésnek látják Kázmér fantáziavilágát, amelyben felépül Stupidopolis (kb. Hülyeváros) homokvárosa, létezik a klónozás, dinókkal lehet harcolni, stb. A fantáziavilágból egy nem túl koherens, de létező szociálpolitikai vízió rajzolódik ki – idézi a szerző James Q. Wilson politikatudóst. Wilson szerint a Kázmér és Huba Arisztotelész morálfilozófiájának a népszerű megnyilvánulása.

Valóban nem baj, hogy a Kázmér és Huba nem folytatódik, hiszen jó eséllyel az internet és a mémek uralta mai világban már nem is lenne olyan sikeres. Meg hát valljuk be: ahogyan Kázmér az anyjával és iskolatársaival beszélt, valamint egyes cselekedetei a fantáziavilágában (például az iskola tankkal való megtámadása) kiverné a biztosítékot a polkorrektség uralta közbeszédben. Jó ez így, megvan a varázsa, és helyén tudjuk kezelni a nyolcvanas-kilencvenes évek zseniális képregényét. Boldog születésnapot, Kázmér és Huba!