Január 12-én volt Jack London amerikai író, A vadon szava és a Fehér agyar szerzője születésének száznegyvenedik évfordulója – év végén pedig halálának centenáriuma. Mit tesz ilyenkor egy igazi rajongó, különösen, ha ő maga is az irodalomnak és az irodalomban él? A súlyos mínuszokkal dacolva útnak indul, hogy a nagy előd szellemében egy Jack London-emléktúrán bejárja hazáját. Centauri, a rejtőzködő magyar író vette a sátorfáját, és ötezer forinttal, öt deci viszkivel és egy adag fanatizmussal – no meg néhány praktikus felszereléssel – nekiindult Magyarországnak.
„Jack London ifjúkori csavargását követve január 12-én reggel »világgá megyek«. Országot látni, embereket és tájakat, gyakorlatilag pénz és mindenféle biztosítás nélkül, az olvasók és az utamba kerülő emberek jó szándékára és a véletlenre bízva magam” – írta Centauri a túráról.
Az útvonalat az olvasók jelölik ki számára, a Facebookon szavazhatnak, merre haladjon a túra során az író, aki a nagy rejtőzködők – Salinger, Pynchon – nyomdokain járva 2006 óta őrzi inkognitóját. Hogy kit rejt a Centauri írói álnév, ma sem tudjuk, ám aki segítő kezet nyújt, és befogadja az egyre keményebb télben stoppal kalandozó szerzőt, végre megismerheti a Pátosz a káoszban, a Kék angyal és a Jégvágó alkotóját.
Miért ment világgá Jack London? – tette fel a kérdést Centauri. „Mert elege volt a rabszolgamunkából és a családjából, kiváltképp Flora Wellmanből. Hogyan közlekedett? Vonatokra kapaszkodott fel, általában az alvázra, és így tett meg ezer mérföldes utakat. Miből élt? Koldult, rabolt, lopott, néha dolgozott (utóbbit a legritkábban).” És miért indult el ő maga? Azon túl, hogy ha csak kicsiben is, de átélhesse Jack London útját, az író meg akarja tudni, igazuk van-e azoknak, akik szerint mifelénk a közöny és a féktelen bizalmatlanság az úr.
Centaurit elsőként a Dunakanyarba vitte a véletlen és a Facebook-szavazatok. Esztergom és Szentendre után a Balaton felé vette az irányt, ahol gyorsan kiderült, komolyan gondolja a túrát és az előre kijelölt szabályokat. Ha kell, fázik, éhezik, de nem tér vissza a meleg szobába. Jégbe fagyott vitorláson éjszakázott, az út szélén didergett, és nehezen talált fuvart, de folytatta a kalandozást, amely nem várt fordulatokat tartogatott számára. „Épp folytattam volna a stoppolást, amikor a szemközti sávból autó kanyarodott be. Odébb araszoltam, ne legyek útban, ám a kocsi megállt, kiszállt belőle egy ismeretlen hölgy, és nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: »Érted jöttem.«”
A túrának tehát valóban híre ment, több százan követik, és tízezrek olvassák a posztokat az író Facebook-oldalán, és ha kell, kilométereket utaznak, hogy felvehessék és meghívják ebédre, mielőtt újra továbbáll.
Mindazok, akik olvasóból segítőtársak lesznek, élet és irodalom különös összefonódásának lehetnek tanúi: ahogyan az író – lehetőségeihez mérten – újraalkotja példaképe kalandjait. És Centauri mindezt újabb szintre emeli márciusban, amikor megjelenik Jákob botja című új regénye, amelyben Jack London csavargásait követi nyomon. A túra tehát főhajtás és beharangozó egyben, amelyből remélhetőleg valóban kiderül, milyenek vagyunk mi, magyarok. Ha az út szélén fagyoskodó íróra lelnek, ne habozzanak, vegyék fel!
