Az erkölcs előbbre való vagy az önzés?

David Brooks szerint a haszonelvűség a második világháború után tört előre igazán.

A helyzet Brooks szerint akkor változott meg, amikor a második világháború után fellélegzett a társadalom és az emberek élvezni akarták az életet. A bűnökről, önmagunk legyőzéséről való gondolkodás rohamosan veszített a népszerűségéből, s elkezdődött a mai fogyasztói társadalom kialakulása.

Ez végződött Brooks szerint ott, hogy az erkölcsiséget az egyén és a társadalom életében felváltja a haszonelvűség. Brooks nagyon takarékosan bánik az aktuálpolitikai utalásokkal, de a magyar olvasónak nem tudnak nem eszébe jutni a közelmúlt politikai epizódjai. Például amikor kiderült, hogy a kormányzati agytröszt, a Századvég stratégiai vezetője, G. Fodor Gábor szerint a polgári Magyarország eszméje nem más, mint egy „politikai termék”. Meglehet, hogy ez is éppen azt a haszonelvű szemléletet tükrözi, amelyről Brooks ír. Az önfegyelem kapcsán pedig elég talán felidézni Habony Árpád és ismerősei többállomásos ámokfutását a Szépművészeti Múzeum körül. Az ügyben az volt az alapvetés, hogy aki elég fontos ember, ingyen megkaphatja a közintézményt egy esküvői bulira, és pár hónapra haza is viheti az ott őrzött többmilliós festményeket egy lakótelepi garázs bérleti díjának megfelelő összegért. Brooks könyvének legtöbb szereplője valószínűleg a szívéhez kapna és összeesne ennek hallatán.

De a politikusokkal elégedetlen civil társadalom is kap kritikát Brookstól. „Ha valakire manapság azt mondjuk, elkötelezett a köz iránt, azon olyan embert értünk, aki aláírásokat gyűjt, tüntetéseken és felvonulásokon vesz részt, felemeli a hangját a közjó érdekében. Régebben azonban az ilyen ember megfékezte önnön szenvedélyeit, és moderálta a véleményét annak érdekében, hogy nagyobb konszenzusra jusson, és különböző embereket is össze tudjon hozni az ügy zászlaja alatt” – írja Philip Randolph kapcsán.

(David Brooks: Úton önmagunk felé. Libri Kiadó, 2015, 372 oldal. Fordította: Dövényi Ibolya, Abody Rita.)