A fogságom hosszú ideje alatt végig azt mondogattam magamnak: egy napon mindenki megtudja, mit tettek ezek a szörnyetegek velem és a barátaimmal. Semmi nem merülhet feledésbe.
Az Iszlám Állam (IÁ) a keresztények mellett elsősorban a jeziditákat üldözi. Ez a közösség Ádámig vezeti vissza származását, hitüket nem lehet felvenni, csak beleszületni. Kurd nyelvjárást beszélnek, vallásuk pedig számos más hit egyvelegéből áll (a Biblia és a Korán egyes passzusait is követik). Eredettörténetük szerint Isten először Melek Távuszt, a pávaangyalt teremtette meg saját képére úgy, hogy senki előtt ne hajtson fejet. Ezután teremtett további hat arkangyalt, majd az első embert, Ádámot és Évát. Isten ezután megparancsolta Melek Távusznak, hogy hajtson fejet az ember előtt, de az arkangyal megtagadta a parancsot. A jeziditák szerint ekkor Isten nemhogy megbüntette, hanem földi helytartójává nevezte ki Melek Távuszt. A jeziditák ezért nem Istenhez, hanem hozzá fohászkodnak. A pávaangyalt a muzulmánok Luciferrel azonosítják, emiatt sátánimádónak tartják és üldözik a jeziditákat.
Farída közössége így egyre csökkent, de egy ideje már nyugalomban éltek a Szindzsári-hegységtől délre. Az IÁ azonban elrabolta családját, Farídát pedig kiszolgáltatta a dzsihadistáknak.
Az Iszlám Állam rabszolgája voltam – Farída szökése lebilincselő olvasmány. Történetét a fiatal lány már egy menekülttáborban meséli el C. Andrea Hoffmann újságírónőnek, aki többször is visszatér, hogy meglátogassa, és apránként megtudja Farída megpróbáltatásának minden részletét. A könyvben Farída naiv tinédzser lányból válik pillanatok alatt felnőtté, aki foggal-körömmel harcol a becsületéért, és szembesíti a magukat muszlim dzsihadistáknak vallókat azzal, hogyan mennek szembe saját vallásuk tanításaival.
A hihetetlenül bátor lány sokáig el sem akarta hinni, amit a hírekben hallott, ahogy azt sem, hogy ami Irak távolabbi pontjain történik, az eljuthat az ő falujába is. Amikor azonban a veszély közelít, szüleivel a Szindzsári-hegységbe való szökést fontolgatják, mivel az, hogy feladják vallásukat, egyetlen jezidita számára sem képzelhető el. Ám minden út el van zárva, ezért úgy döntenek, megvédik magukat. Nem sikerül.
Édesapját, édesanyját, testvéreit és őt 2014 augusztusában különböző helyre hurcolták. Farída a szíriai Er-Rakkába került, egy rabszolgapiacra, ahol döbbenetére számos iskolatársa, akár nyolcéves lányok is áruként vártak „gazdáikra”. A vásárban a nevetgélő férfiak, miközben a zokogó fiatal lányokat mustrálták, úgy alkudoztak az árról, mintha azok tehenek volnának.
Farída vadóc természete és ellenállása sokáig „nemkívánatos termékké tette”, előbb-utóbb azonban őt is eladták. Az új „gazdájánál” töltött első estén, miután minden szökési próbálkozása kudarcba fulladt, Farída megpróbált öngyilkos lenni. Kettétört egy üveget, és felvágta az ereit. Ezt még legalább hat másik kísérlet követte a tortúrája során. Első gazdája akkora haragra gerjedt, amiért a lány nem teljesítette kötelességét, és meg akarta ölni magát, hogy továbbadta egy másik harcosnak. Farída akárhova és akárkihez került, megpróbált elmenekülni, amit pokoli veréssel büntettek fogva tartói. Kétszer kapott orvosi kezelést, egyik sérüléséből csak hetek múlva épült fel annyira, hogy lábra álljon.
A lányban csupán unokatestvére, Erin tartotta a lelket, aki majdnem mindvégig mellette volt, és hasonló borzalmakon ment keresztül. Ők ketten segítettek négy másik lánynak is a sokadik, sikeres szökésben, amelyet az olvasó lélegzet-visszafojtva követhet végig.
És amikor azt gondolnánk, hogy végre a lányok a nehezén túl vannak, jön az újabb megpróbáltatás. Amikor újra találkoztak az életben maradt falubeliekkel és családtagjaikkal, a lelki fájdalmak csak szaporodtak. Az elszenvedett nemi erőszak miatt már tisztátalanok, így sok idős jezidita nő a menekülttáborban megvetéssel és szánakozással nézett rájuk. „Senki nem lesz, aki feleségül venné őket” – mondogatták. Mintha ez lenne a legnagyobb probléma.
Így a megmenekült lányok ahelyett, hogy gyógyulnának, depressziósak, illetve sokan öngyilkosok lesznek. Farída szerencsére ösztöndíjjal Németországba került, ahol még most is szokja az új kultúrát, de legalább biztonságban érzi magát.
A könyv részletesen bemutatja, hogy sokan miért kénytelenek elhagyni hazájukat, otthonukat, és mi mindenen kell keresztülmenniük, mire egyáltalán viszonylagos biztonságba kerülnek. Egy szál semmiben, nincstelenül.
(C. Andrea Hoffmann–Farída Khalaf: Az Iszlám Állam rabszolgája voltam. Ford.: Malyáta Eszter. Libri Könyvkiadó, Budapest, 2016. Ára: 3499 forint.)
