Az autizmus az egyik legismeretlenebb betegség. Bár vannak elméletek, gyakorlatilag senki sem tudja, hogy mi okozza, hogyan lehet és lehet-e egyáltalán gyógyítani. Az autizmusspektrum valamely súlyosabb vagy enyhébb megnyilvánulásával küzdő gyerek családja sokszor összeomlik a betegség okozta lehetetlen élethelyzetek terhe alatt. Emiatt szinte minden elképzelhető terápiát kipróbálnak, a remény összes szalmaszálába kapaszkodva. Ugyanezen ment keresztül az Isaacson család is, amikor fiuknál autizmust diagnosztizáltak. A fiú napról napra veszítette el a kapcsolatot hozzátartozóival, miközben dühkitörései súlyosbodtak. Nem látszott semmi remény, míg egy napon a fiú megnyugvást talált a közeli farm lovai között. Az apa, aki értett a lovakhoz (emellett útikönyvek szerzője), elhatározta, hogy segítségükkel próbálja „kigyógyítani” fiát az autizmusból. Sőt: a család elutazott Mongóliába, hogy ott a hagyományos életmódot folytató lovas népek sámánjainak segítségével gyógyuljon meg fiuk a nyugati orvostudomány által gyógyíthatatlannak hitt betegségből. A kirándulás történetéről szól a Lóháton című regény. Szövege, cselekményíve és az út megtervezettsége alapján is egyértelmű lenne, hogy Isaacson gyakorlott író, aki ezt az utazást is professzionálisan bonyolította le. A regény olvasmányos, könnyen befogadható, és végig, még a legdrámaibb események leírásakor is ott dereng a kérlelhetetlen optimizmus. A hit, hogy a gyermek, Rowan jobban lesz idővel. És természetesen – amerikai bestsellerről van szó – Rowan tényleg jobban lett, a végén elkezd barátkozni másokkal, a szülők terhei enyhülnek. Tehát meggyógyult. És itt a baj. A fiú természetesen nem gyógyult meg (hiába sugallja ezt a könyv alcíme), csak az állapota javult – ki tudja, hogy tartósan vagy ideiglenesen. A könyv kritikusai azt vetik a szerző szemére, hogy a kötet (amelynek jogait már az utazás előtt eladta egymillió dollárért az amerikai kiadónak) és a hozzá kapcsolódó dokumentumfilm agresszív marketingkampányában felelőtlen és bizonyítatlan állításokat tettek a lovas terápia és a mongol sámánok tevékenységének hatásosságáról. Ezzel félrevezetik a sorstárs családokat, amelyek esetenként vagyonokba kerülő utazásra indulnak, bízva abban, hogy saját gyerekük is „meggyógyul”. Senki sem tudja, hogy Rowan betegsége hogy alakult volna mindezen kalandok nélkül. Nem állítjuk, hogy Rowan nem lett jobban, és az is nyilvánvaló, hogy az apa hiszi, a lovaktól és a sámánoktól javult az állapota. Aki kívülállóként olvassa a könyvet, őszinte és megindító történettel ismerkedhet meg. Ugyanakkor azokat – és a regény külföldi híre alapján sokan lesznek ilyenek –, akik a saját gyermekük betegségére keresnek gyógyírt Rowan csodálatos gyógyulását receptül véve, óva intjük attól, hogy készpénznek vegyék a kötet állításait.
(Rupert Isaacson: Lóháton – Egy gyógyulás igaz története. Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2015. Ára: 3490 forint.)
