A zóna lakói nem kételkednek abban, hogy a Jelenések könyvében leírt nagy csillag, amely égő fáklyaként zuhan a vizekbe, és megmérgezi a forrásokat, az ő katasztrófájukra utal, mert a neve üröm, a fekete üröm pedig ukránul csornobil. Sokak szerint a nagy országra pusztulást hozó Gorbacsovot is megjövendölték, de amúgy is az ördög jelét viselte a homlokán. Vagy az talán véletlen, hogy Ukrajnában már a XI. században megjelent egy különleges képességekkel megáldott gyógyító szent, aki ma is nagy tiszteletnek örvend? A szentek városában, a kijevi barlangkolostorban nyugvó Szent Agapit ereklyéi húsz éve végzett vizsgálatok szerint csökkentik a radioaktív sugárzást.
De Csernobilban harminc éve még nem Szent Agapit ereklyéiben, hanem a vörös zászló varázserejében bíztak. A szovjet pogányság jellegzetes példájaként említi Alekszijevics azt, hogy „alig pár nappal a katasztrófa után már ott lobogott a vörös zászló a 4-es reaktor fölött”. Csak néhány hónapot bírt ki az erős sugárzásban, de mindig újat tűztek ki helyette, „a régit meg széttépték, a darabjait eltették emlékbe, a szívük fölött tartották, bedugva a mikádó alá”. Otthon pedig büszkén mutogatták a csernobili ereklyét.
De ne legyünk egyoldalúak, nézzünk egy példát a keresztény pogányságra is. Az első áldozatok nagyrészt azokból a tűzoltókból kerültek ki, akiket a robbanás után riasztottak. Akkora dózist kaptak, hogy két héten belül meghaltak. Moszkvába vitték, majd ott is temették el őket – különleges óvintézkedések mellett – vastag betonlemez alá, mert holtukban is sugároznak. Az egyik tűzoltónak akkorára dagadt a lába, hogy nem tudtak cipőt húzni rá, így állandóan mezítláb jelent meg az özvegye álmában. Ő pedig kénytelen volt tanácsot kérni egy paptól, aki azt ajánlotta, hogy küldjön neki papucsot a túlvilágra. Tegye bele egy halott koporsójába, akit akkor temetnek, csak írja rá egy cédulára, hogy kinek lesz. Amikor a nő Moszkvában bemegy egy templomba, és elmondja, miért jött, nem találnak semmi kivetnivalót a kérésében, és megfelelő koporsó is akad a helyszínen.
