Jü Csun doktor „tollba mondott, átolvasott és aláírt” vallomása idővel rádöbbenti az olvasót, hogy már a fikcióban sem bízhat. Jorge Luis Borges Az elágazó ösvények kertje című elbeszélése arról biztosít bennünket, hogy immár semmi sem biztos az irodalomban. Ez (volt) a posztmodern credója. A határok elmosódtak, a szerző felszívódott a szövegben, és ezzel minden relatívvá vált.
Ez a belső bizonytalanság mozgatja a 23. budapesti könyvfesztivál díszvendége, a norvég Jostein Gaarder írásait is, ám Borges (és Italo Calvino, Umberto Eco vagy John Barth) műveinél jóval kevésbé veszélyes módon. Gaarder teológia szakon végzett Oslóban, majd filozófiát tanított egészen addig, amíg Sofie világa című regénye nem tette híressé a nevét. A világszerte negyvenmillió példányban elkelt regény egy kamasz lány és egy titokzatos filozófus szellemi játékán keresztül a nyugati filozófia történetét meséli el. A létezés értelmezése azonban hirtelen létkérdéssé válik, amikor kiderül, a főhősök csupán szereplők valaki más történetében.Vita brevis című munkája – Bernáth István fordításában – is izgalmas játék a realitással és a kitalált univerzumokkal. Ahogy arról a kötet alcíme tájékoztat, a szöveg Floria Aemilia levele Aurelius Augustinushoz, vagyis a keresztény filozófia legnagyobb alakjához, Szent Ágostonhoz, Hippo püspökéhez, a Vallomások szerzőjéhez. Floria Aemilia, a későbbi egyházatya fiatalkori szeretőjének, gyermeke anyjának állítólagos leveleire Gaarder a regény szerint egy Buenos Aires-i antikváriumban lelt rá.
Ez a felfedezés foglalja keretbe a szöveget, amely nem más, mint kommentár a Vallomásokhoz. Gaarder Floria mögé rejtőzve állítja szembe a késő antik filozófiát, az érzékiség világát a keresztény aszkézissel. „Istennek leginkább tetsző, ha egy férfi megtartóztatja magát. Ilyen Istenben én nem hiszek” – írja Floria, majd így folytatja: „Nem hihetek olyan Istenben, aki emberáldozatot követel. Olyan Istenben, aki egy asszony tönkretételével váltja meg egy férfi lelki üdvét.” Először élni kell, és csak azután filozofálni – foglalja össze ellenvetéseit Floria, ami izgalmasan feszül neki a könyv címének: Vita brevis, ars longa – vagyis, a latin közmondás szerint, az élet rövid, a művészet (eredetileg mesterség) hosszú. Jostein Gaarder fellazítja a fikció és a valóság közti határokat, de nem merészkedik túl messzire a játékban. Mert bár semmi sem biztos, mégiscsak jobb, ha hiszünk valamiben. Még akkor is, ha ez a hit a keresztény aszkézis tételes cáfolata.
(Jostein Gaarder: Vita brevis. Ford.: Bernáth István. Park Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 2900 forint.)
