Senki nem vállalja a politikai felelősséget a folyóirat-támogatásokért

Dugig telt az NKA tárgyalója azon a sajtótájékoztatón, ahol a támogatások csökkenéséről volt szó.

Több mint a felével csökkent idén a magyar folyóiratok támogatása, miután csökkent a Nemzeti Kulturális Alapnál az erre fordítható pályázati keret. Ez a legtöbb kulturális folyóirat számára azt jelenti, hogy feleannyi támogatást kaptak, mint korábban. Több folyóirat, mint a Színház és a 2000, már bejelentette a megszűnését, de a forráscsökkentés nemcsak őket, hanem szinte minden folyóiratot érint. A döntés nem véletlenül váltott ki ritkán látott szakmai tiltakozást. Az NKA tárgyalójában nem lehetett üres széket találni a szerdai sajtótájékoztatón.

A legfontosabb magyarországi és két határon túli írószervezet már hétfőn közös nyílt levélben tiltakozott. Pedig a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága a múltból örökölt politikai-szakmai ellentétek miatt csak ritkán kerül egy platformra. Felhívták a figyelmet, hogy az irodalomnak más művészeti ágakkal ellentétben nincs intézményrendszere, ezt az írószervezetek és a folyóiratok jelentik. A vidéki folyóiratok helyi szellemi műhelyek is, a határon túliak pedig egy-egy szomszédos ország magyarsága számára fontosak.

Doncsev András, az NKA alelnöke arra hivatkozott, hogy a kulturális alap pályázati úton nyújt kiegészítő támogatásokat, nem fenntartója a folyóiratoknak. A gyakorlat azonban mást mutat, mert bár az NKA valóban nem vállalt fenntartói feladatokat, a legtöbb folyóirat nem tud boldogulni enélkül a támogatás nélkül. Ez különösen a szépirodalmi és művészeti folyóiratokat érinti súlyosan, mert a népszerű ismeretterjesztő folyóiratok jóval nagyobb példányszámban kelnek el és több bevételt képesek generálni. Irodalmi folyóiratok esetében viszont többnyire legalább a költségvetés felét jelenti az NKA-támogatás; a másik felét a bevétel, a szponzori és esetleg önkormányzati támogatás fedezi.

A kulturális alap elnöke, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nem volt jelen a szerdai sajtótájékoztatón. Doncsev András kifejtette: a folyóiratokra fordított NKA-forrás „sehogyan sem hasznosul”.

Lapunk kérdésére, hogy ez pontosan mit jelent, azt mondta: nemcsak „az alkotók érdekét” kell figyelembe venni, hanem a források hasznosulását is. Amikor rákérdeztünk, hogy a nagy múltú folyóiratok rendszeres megjelenése nem hasznosulás-e, a könnyűzenét támogató Cseh Tamás Programra hivatkozott, amely szerinte átgondolt, összetett program, „nem csak magasabb rendű kultúrpolitikai célokat szolgál”, és „még további vállalkozói és adóforintokat tud megmozgatni”, és hogy a folyóirat-szerkesztők feladata lenne kitalálni, hogy lehet több olvasót bevonzani.

Doncsev András elmondta: az üres adathordozók jogdíjaiból kiegészítő támogatást biztosíthat az NKA év közben. A támogatási keret csökkenésének indokaként alapvetően a Nemzeti Kulturális Alap költségvetésének csökkenésére hivatkozott, ez azonban arányaiban nehezen teszi indokolhatóvá a csaknem felére csökkent folyóirat-támogatást. Doncsev szerint idén csak 3,6 milliárd forintot oszthatnak szét nyílt pályázatok útján, amin a folyóiratok is indulhatnak, szemben a 2013-as 4,9 milliárddal. Ám ez még mindig csak harmincszázalékos csökkenést jelent, nem ötvenet.

A folyóiratok támogatására a korábbi évek 800 millió körüli kereteivel szemben 508 milliót tudtak kiosztani, ezt is úgy, hogy más, korábban támogatott célokat kellett feláldozni a kollégiumoknak. Erős Kinga, a Magyar Írószövetség titkára és a szépirodalmi kollégium tagja elmondta: azért is tiltakoztak, mert többek között a kis könyvkiadók könyvheti megjelenésének támogatására, valamint az alkotói ösztöndíjakra fordítható keretösszegek terhére emelték meg a folyóirat-támogatást, és felélték az összes tartalékokat is, hogy a folyóiratok létfenntartását legalább részben biztosítsák.

Csontos János, a szépirodalmi kollégium tagja a Mozgó Világ folyóirattal kapcsolatban kifejtette: a lap nem szorul támogatásra, mert 21 millióból gazdálkodik, ezenfelül „Gyurcsány Ferenc politikai felépítésének háttérintézménye, tessék visszakeresni, hány Gyurcsány-interjú volt benne” – ezzel garantáltan politikai síkra terelve a beszélgetést, amelynek a politikához nem volt köze, hiszen a forrásmegvonástól éppen úgy létbizonytalanságba kerültek baloldalinak és a jobboldalinak tartott folyóiratok is, amelyeknek a legtöbbje egyáltalán nem is foglalkozik politikával.

Azt azonban még a Magyar Időkben publikáló Csontos is leszögezte, hogy a folyóiratok „megtizedelése” kultúrpolitikai döntés, amely túlmutat önmagán, és amelyet politikusnak kellene vállalnia. Ráadásul a szépirodalom esetében ez különösen életbevágó kérdés, hiszen más művészeti ágakkal ellentétben az irodalom elsősorban írásban létezik, ezért a folyóiratok „elsődleges megjelenési formát” jelentenek számára.