Samko Tále nagyon szeretné azt hinni, hogy érti a dolgokat, de nem érti. Azt is szeretné hinni, hogy becsülik őt, mert szorgalmas papírgyűjtő. De valójában lenézik és kihasználják. A kommunista potentát például arra, hogy jelentsen neki erről-arról, akár a saját családjáról is.
A tragédiát és a botrányt mégis humorossá teszi Samko Tále végtelenül naiv előadásmódja és végzetes tévesztései, amelyeken átszűrődik a politikai ideológia („volt egyszer Komárnóban egy ember, és ő is terhelt volt a vallás tekintetében”), vagy a társadalom állapota („A mi családunkban sem dolgozott mindenki, csakhogy mi nem a munkanélküliség, hanem a leszázalékolás tekintetében nem dolgoztunk. Mert mi hárman is voltunk olyanok. Az anyukám a hátgerince, az Otobácsi a villám, én pedig a veséim tekintetében, de úgyis dolgozunk mind, mert mi nagyon dolgosak vagyunk.”) És persze az előítéletek („Mert a magyarok ott vannak mindenhol. Leginkább Komárnóban vannak, de azt én nem tudom, hogy miért vannak itt, nekem senkise mondott semmit, és akkor én nem is tudhatom. [ ] A magyarok tekintetében nagyon el vagyunk nyomva. Én is nagyon el vagyok nyomva a magyarok tekintetében.”)
Az író egy valódi komáromi figuráról mintázta Samko Tálét, aki szimbolikus alakként is telitalálatnak bizonyul: egyetérteni nem lehet vele, haragudni mégsem lehet rá, hiszen nem a saját hibájából szűk a horizontja. A felelősség azért, amit gondol, inkább azoké, akiktől a gondolatait meríti. Samko Tále nem a szellemileg sérülteket képviseli, hanem a megtévesztett emberek sokkal tágabb közösségét.
(Daniela Kapitánová: Könyv a temetőről, Magvető Kiadó, 2016.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!