A Magyar Történelmi Emlékek címmel induló könyvsorozat első kötetében tíz tanulmány kapott helyet, amelyek a tárgyalt korszakra vonatkozóan egy-egy részprobléma szemszögéből vizsgálják a tény és fikció közötti határmezsgyét.
Nyitótanulmányában Gyáni Gábor vezeti be az olvasót a tanulmányok központi kérdésének elméleti hátterébe. A történelmi regény és a történetírás viszonyán keresztül vezeti fel a kötet központi gondolatát. A XIX. század során kettévált irodalom és történelem határának kitapogatásához számos szerző álláspontját veszi figyelembe a szerző. Végül arra jut, hogy a tudomány és a fikció nem feltétlenül tekinthető egymást kizáró ellenpólusnak, hiszen egyetlen történelmi elbeszélés sem mentes az irodalmi vonásoktól.
A kötet második tanulmánya a képzőművészet és a politika ellentmondásos viszonyával foglalkozik. Cieger András ismerteti a Parlament épületének és művészeti programjának kritériumait, majd bemutatja Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének keletkezés- és fogadtatástörténetét, utóéletét. Szépen kirajzolódik a szövegből, hogyan mosódtak el a történelmi tények és a romantikus fikció határai az alkotás során. Elénk tárul, hogyan őrlődött a mester a művészi szabadságot gúzsba kötő politikai és tudományos elvárások között, milyen erőfeszítéseket tett a hitelességre törekvésért és ugyanakkor a nemzeti elvárás kielégítéséért.
Gellér Katalin az elveszett nemzeti mitológia nyomába szegődő Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor alkotói tevékenységét vizsgálja. Ehhez áttekinti a történelmi festészet hagyományait a korstílusokon keresztül, és felméri a szimbolista festők eszköztárában a mítoszok, a néprajz és a történelemtudomány elemeinek megjelenését.
A következő négy tanulmány az irodalomtudomány területéhez kapcsolódik. Török Zsuzsa a romantikus nacionalizmus szolgálatába állított hősiesség toposzát veszi górcső alá, amihez Széchy Mária történetének irodalmi feldolgozásait veti össze. Kiemelt figyelmet szentel a téma Arany János epikus költészetében való előfordulásának és az angolszász irodalomban fellelhető előzményeinek.
Lajtai Mátyás a cigányzenészekről a XIX. és a XX. század közepe között kialakult képet vázolja fel Bihari János életrajzának, Jókai Mór A fekete vér című művének és a Jávor Pál főszereplésével készült, Dankó Pista című filmnek az összehasonlításával.
A rege műfaj társadalomtörténeti és folklorisztikai vetületének feltérképezésére Mikos Éva vállalkozott Szajbély Mihály kutatása nyomán. Sikerült eloszlatnia a műfajt övező terminológiai zűrzavart, és alaposan a mélyére ás ennek a XIX. századi, sajátosan magyar zsánernek, bemutatva népművészeti jelentőségét is.
Hites Sándor elgondolkodtató felvetést fejt ki írásában a XIX. századi magyar kapitalista gazdaság irodalmi ábrázolásmódjáról. A korszak realista regényeiben – Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Pálffy Albert műveiben – Hites szerint nyomon követhető a váltótörvény és az ősiség eltörlésének hatása, valamint a gazdasági nevelés intenciója.
A zenetudományhoz kötődik Tallián Tibor munkája, amelyben Szénfy (Kohlmann) Gusztáv, a magánzenetanárból Liszt Ferenc bátorítására zeneesztétává vált dalszerző megszületett, majd maga által megsemmisített fő művéről elmélkedik. A nemzeti műzene új koncepciójának megalkotásán fáradozó Szénfy kétséget támasztott a korabeli magyar zene ősiségét illetően.
Kállay Ferenc elméleti munkájának a magyar alkotmányos berendezkedést az angol mintával összevető részét Völgyesi Orsolya elemzi. Kállay MTA-pályázatot nyert írása az államformák bemutatását kísérelte meg, de fennakadt a cenzúrán, noha a magyar törvényhozást, illetve a király és a rendek viszonyának kritikus pontjait elkerülte. Kállay úgy vélte: a magyar alkotmányos berendezkedés, akárcsak az angol, történeti alapokon nyugvó feudális szisztéma, és Magyarország alkotmánya a nemzeti képviselet tekintetében egyidős a honfoglalással.
A kötet zárótanulmánya Székely Miklós összehasonlító elemzése a budapesti, kolozsvári és marosvásárhelyi iparmúzeumokról. Ezek az intézmények sajátos funkciót láttak el. A megőrzés helyett az állandó megújulásra törekedtek, a vidéki gazdaság fejlesztését segítve. A termékek, eljárások és eszközök legfrissebb példáit mutatták be, iskolamúzeumként is működve.
A remekül megválasztott nézőpontok teszik igazán élvezetessé ezt az igényes és értékes kötetet. A maguk területén igen alapos tudást hordozó szerzők munkáikban más tudományterületekre is kitekintenek. A kötet élményt adó olvasmányként szolgálhat a szakértő közönség és a laikus érdeklődők számára is.
(Lajtai Mátyás–Varga Bálint [szerk.]: Tény és fikció – Tudomány és művészet a nemzetépítés bűvkörében a 19. századi Magyarországon. MTA, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2015. Ára: 3000 forint.)
