Az Oscar-díjra jelölt, hazájában sztárként ünnepelt, főként a színház, a mozi és a szappanoperák világában otthonosan mozgó brazil színésznő első szépirodalmi kísérletében a várakozásokat megcáfolva nem a riói világ izgalmakkal és élettel teli színeit vagy kontrasztként a nyomor földbe döngölő képsorait látjuk megelevenedni.
Fernanda Torres más módszerekhez folyamodott az érdeklődés felkeltéséhez és fenntartásához, és debütáló történetének középpontjába öt középosztálybeli, társadalmi helyzetüket tekintve átlagosnak mondható barátot helyezett. A nemes egyszerűséggel Vég címet viselő kötet az öt férfi utolsó néhány percét mutatja be, elsőként az elszenvedők bőrébe bújva, egyes szám első személyben.
A történetek horizontja a regény kibontakozásával egyre jobban kitágul, és a főszereplők monológjaikban visszatekintenek nemcsak saját, de a hozzájuk közel állók életére is. Egész létük, az elmúlt ötven, hatvan vagy közel kilencven évük zsúfolódik bele a minden tapintatot nélkülöző férfiemlékekbe, majd a szerző kívülre helyezi a nézőpontot, és a fontos szerepeket betöltő nők szemszögéből is végigvezeti olvasóját az eseményeken. Így rajzolódik ki a barátok közös ifjúsága, a féktelen kicsapongásokkal és vad éjszakákkal teli, drogok és nők körül forgó fiatalságuk, a kissé megfáradt, de az ifjúság látszatához és felszabadító érzéséhez megszállottan ragaszkodó érett férfi koruk, majd az olykor kétségbeesett lépésekkel tarkított hanyatló éveik.
A megkeseredett és mindenkire ellenségként tekintő Álvaro, a haláláig a vad élvezetek hálójában rekedt Sílvio, a sikeres és boldog házasságában megcsömörlött Ciro, a konzervatívabb elveket valló Neto vagy a vénségére is sportos életet élő, fiatal lányokat hajszoló agglegény Ribiero történetének végkicsengése hasonló érzetet kelt az olvasóban. A gyomorszorító, esetenként kiábrándító és a kíméletlenségig őszinte visszaemlékezések messze elkerülik az idilli nosztalgia legapróbb látszatát is, így nem marad más, csak a kegyetlen, durva és sivár valósága a zsákutcába futott, elhibázott életeknek, összetört, megnyomorított lelkeknek, unalomba és megszokásba süppedő hétköznapoknak. A nyelvezetében sokszor szándékoltan trágár és közönséges szöveg megteszi a hatását. Hű tükre lesz azoknak a határozott vonalakkal felrajzolt sorsoknak, amelyek bármilyen kecsegtetően is indultak, az évek múltával szinte törvényszerűen tévútra kerültek.
(Fernanda Torres: Vég. Ford.: Nagy Viktória. Libri Kiadó, Budapest, 2016. Ára: 3499 forint.)
