(Gustáv Murín: Maffia határok nélkül. Twister Media Kft., Budapest, 2016. Ára: 2990 forint.)
A magyar foci egyik tünetértékű jelensége volt, hogy Illés Béla bő tíz évig birtokolhatta a „meghatározó játékos” állandó jelzőt. Igaz, ő legalább sosem kamuzott mesés (csak éppen soha össze nem jövő) külföldi ajánlatokról. Idehaza persze valóban sztár volt, még egy Dárdai Pál nevű pécsi tehetség számára is. A magyar futball jelenleg legnépszerűbb szereplőjének nemcsak a pályán kitűnő az ütemérzéke, az éppen az Európa-bajnokság elé időzített önéletrajzi könyve minden bizonnyal az év egyik sikerkiadványa lesz a kiadó számára. Dárdai ráadásul érdekesen és őszintén vall az 1990-es évek reménytelennek látszó magyar futballközegéről, amelyből elég korán sikerült lelépnie a Bundesligába. Nem rejti véka alá a véleményét a mostani Eb előtt az utolsó nemzetközi sikert produkáló, az atlantai olimpiára kijutó válogatott széteséséről (Dárdain, Sáfár Szabolcson vagy Lisztes Krisztiánon kívül nem is nagyon futott be senki valamirevaló külföldi karriert, de van, akinek idehaza is a REAC, a Paks vagy a Nyíregyháza jutott) vagy éppen magáról Illésről sem, akiről így ír: „Illés Béla például nagyon jó futballista volt, a mai napig tisztelem és becsülöm, de sosem értettem meg, mit játszik. Megkapta a labdát, és csak cipelte, cipelte. Ez az ötvenes-hatvanas években elment, a kilencvenes évek végén már nem.” No comment.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!