A Szovjetunió nyomait keresem. Bámulok előre az óvárost rejtő magas falak felé, aztán vissza a kikötőre. Hatalmas léggömb emelkedik a parton, az öblöt átszelő hajók orra előtt. Figyelem a betont, a vaskorlátot, a szemeteseket, a padokat – legalább parányi jelét adhatnák annak, hogy három és félévnyi megszakítással 1940-től 1990-ig itt bizony Moszkva volt az úr; Észtország csupán a „szövetségbe forrt szabad köztársaságok” egyikeként élhette túl a hódoltság korát. A falak övezte ősi városmag festői utcáin – egykori Hanza-városban járunk, néhány órára érkeztünk hajóval Helsinkiből –, a középkori, festett boltíves, kiváló sört mérő fogadóban attól is elmegy a kedvem, hogy iskolai szókincsemet összegyűjtve oroszul forduljak a felszolgálóhoz. Tapintatlanság lenne. A németet is elvetem az egykori Reval közegében; Tallinnban, legalábbis az óvárosban ma a külföldieknek angolul illendő megszólalniuk. Vagy ha tudnak: finnül, azt megértik. Ott a faasztal mellett, kezemben a kupával, aztán később a székesegyház és a városháza gótikájától egészen átitatva személyes, intim Európámban érzem magam. „Szinte csoda – jegyzi meg Muszatics Péter Utazás Európa mélyére című kötetében –, hogy Reval-Tallinn sértetlenül vészelte át a XX. századot – egy XVIII. századi térképpel éppúgy elboldogulnánk itt, mint egy maival, csak a nevek változtak.”
Muszaticsnak az Osiris gondozásában megjelent könyve – jobb szót nem tudok rá – Zwischen-Europa (Köztes-Európa) ismerős közegéből hatol be a kontinens történelmének legmélyére. Közös észlelési pontjainkat keresem önkéntelenül is olvasás közben; a harmadára összement legrégibb pozsonyi temetőről írja: „széles, zajos utak, magas, modern kockaházak között, szürke és közönyös betonfalak keretében olyan, mint egy zárvány, a régi Pozsony mementója”. Végül is a mai szlovák főváros egészéről ugyanezt mondhatnánk; eszembe jut a brutális, a város ősi szövetébe való beavatkozás, amelyet az új híd s a forgalmát továbbvezető széles út megépítése okozott a hatvanas évek végén, elpusztítva az óváros egy részét, a zsidó negyedet, megszakítva a várhegy szerves kapcsolatát a koronázótemplommal, a belvárossal. Ugyanolyan jelképes s általános igazságot hordozó, mint például a tény, hogy a lengyel Lwów (ez ma az ukrán Lviv) több száz kilométerrel nyugatabbra, a középkorban megszakadt történetű s 1945 után a német Breslauból lengyel Wroczlawvá visszaalakuló városban él tovább. Ide telepítették át ugyanis a Lemberg-Lwówot bekebelező szovjetek a helyi lengyelséget.
Ismerősként járom a szerzővel a személyes közelségbe kerülő, s részben általam is bebarangolt városok utcáit. Muszatics Péter szép stílusú, esszészerű munkája valóban különös mestermű, mint John Lukacs említi az előszóban. Helyenként valósággal Márait idézi.
(Muszatics Péter: Utazás Európa mélyére. Osiris Kiadó, Budapest, 2016, 124 oldal. Ára: 2180 forint.)
