És hiába tudott többet az irodalomról, mint esetleg a teljes szemináriumi tagság, sosem terelt vagy befolyásolt senkit. Nem kívánt követőket, nem alakított ki iskolát maga körül. „Önállóságra próbáltam volna nevelni mindenkit, vagy sikerült, vagy nem” – mondta az ÉS-interjúban. A szellemi önállóság, a saját út bejárása – nemcsak tudományos munkásságában, de a tanításban is ezek az elvek vezérelték. Aligha lehet ennél nagyobb szabadságot elképzelni.
Nem vagyok benne biztos, hogy amit mond, megállja a helyét – vetette egyszer egy túlzottan magabiztos kijelentésem ellen. Nem az állítással volt baja, hanem azzal, hogy megkérdőjelezhetetlen igazságként tálaltam valamit. „Minden dogmatikus megközelítés távol áll tőlem” – hangsúlyozta Károlyi Csabának. Tanulmányait, esszéit olvasva feltűnő Szegedy-Maszák Mihály precizitása: körültekintően, minden apró részletet mérlegelve fogalmaz. Emiatt sokszor nehéz kitalálni a véleményét – vetették a szemére kritikusai. Ám a pontosság nem a merészség hiánya, inkább annak beismerése, hogy senki sem birtokolhatja az igazságot.
Munkásságával elválaszthatatlanul fonódott össze a könyvkiadás. Szerkesztette a Kalligram kiadó Tegnap és ma című monográfiasorozatát, főszerkesztője volt A magyar irodalom történetei című háromkötetes munkának, és a vezetése mellett készült Kosztolányi Dezső műveinek kritikai kiadása. Kosztolányinak monográfiát is szentelt, mert mint fogalmazott a kötetben: „alkatilag közel áll hozzám, ezért róla igyekeztem könyvet írni.”
