Mint mondta, munkájuk során a rendszerváltást alulról, a családok és az egyének szemszögéből szerették volna megérteni. Elsősorban pedig azt, hogy a szülők és gyermekeik mennyire élnek biztonságban vagy bizonytalanságban.
Kiderült, hogy a közvélekedéssel szemben összességében nem volt sem nagyobb, sem kisebb a bizonytalanság akkor, mint most. Viszont nagyon is más típusú bizonytalanságról beszélhetünk. Korábban főleg a párkapcsolat és az otthon volt a mérvadó ezen a területen, ha az volt, minden volt. Ma ez sokkal bonyolultabb. Napjainkban például sok fiatal felnőtt sokáig a szülői házban marad, ami egyfelől biztonságot ad, másfelől viszont el is vesz abból a típusú biztonságérzetből, amit egy párkapcsolat vagy egy új, saját család adhatna.
Emellett nagyon érdekes, hogy azok az édesanyák, akik az első adatfelvétel idején az első gyermeküket várták, akkoriban voltak annyi idősek, mint most a gyerekeik. Ők azonban még egyáltalán nem léptek a családtervezés (vagy akár sok esetben a párválasztás) útjára, a családi minta tehát önmagában nem elég. A kutatás vezetője szerint épp ezért napjainkban a fiatalok számára a legnagyobb kihívás az, hogy megtanuljanak önálló döntéseket hozni, és képesek legyenek elszakadni.
És hogy az Y-generáció tagjainál hogyan nyilvánulnak meg a rendszerváltás hatásai? Ezt a könyv egyik szereplője, a ceglédi Letícia foglalja össze legszemléletesebben. Úgy véli, a 90-es évek elején sokan hamar meggazdagodtak, akik mindent meg tudtak adni a gyerekeiknek. Akik pedig anyagilag kevésbé voltak sikeresek, erőn felül, értékrendeken kívül próbálták követni az ismerőseik mintáját. Ezért egy generáció úgy nőtt föl, hogy neki minden jár anélkül, hogy megdolgozna érte. „Tehát kiöltük a gyerekekből a tiszteletet, mert nem vártuk el azt” – fogalmazott Letícia.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!