A szervezők több mint hetvenezer különböző könyvcímre számítanak, kezdetnek egy 170 címből álló rövid listát tette közzé: meglepő, hogy a történelem során mennyi és milyen fontos mű terjesztése volt több-kevesebb ideig megtiltva: rengeteg más mellett például a Tamás bátya kunyhója, az Alice Csodaországban, Thomas Manntól A Buddenbrook ház vagy Voltaire-től a Candide.
Kínában és a muszlim országokban kortárs szerzők is akadnak a tiltólistán, Salman Rushdie-tól a Sátáni versek például tiltott több muszlim országban. A könyvek betiltásának Magyarországon is nagy múltja van, a huszadik században a két legnagyobb betiltási hullám nyilván a két diktatúrához köthető: az 1940-es években a zsidó szerzők műveit száműzték a nyilvánosságból, majd semmisítették meg, 1945 után pedig három hullámban minden fasisztának, klerikálisnak vagy reakciósnak tartott művet, gyakorlatilag szinte bármit.
Az argentin képzőművész kasseli kiállításánál a kasseli egyetem oktatói és hallgatói segítenek, hogy valóban csak betiltott könyvek kerüljenek az installációba. – Elsősorban politikai, másodsorban vallási, harmadsorban erkölcsi okból jellemző az ilyen tiltás, és van, hogy „szexuálpolitikai” okok játszanak szerepet – mondta el Nikola Roßbach irodalomtörténész, a kasseli egyetem oktatója a német közszolgálati rádiónak.
Az afrikai muszlim országokban elmondása szerint a homoszexualitás ábrázolása súlyos büntetést von maga után, de egyszerűen a szexualitás bemutatása is elegendő lehet a tiltáshoz például Malawiban vagy Zimbabwéban. De érdekes módon az Egyesült Államokban még a jelenkorban is előfordult ilyenfajta tiltás, ha nem is úgy, ahogy a történelemben korábban: a Huckleberry Finnt vagy a Harry Pottert például száműzték bizonyos tankerületekben a könyvtárakból és a tantervből is.
A lista tudományos szempontból közelíti meg a kérdést, erre minden könyvet felvesz az egyetem, amit valaha betiltottak, függetlenül a tiltás okától. Felkerülnek rá például a nemzetiszocialista gondolatot propagáló könyvek, amelyeket aztán a szovjetek betiltottak. Az installációból viszont a művész kihagyja a nemzetiszocializmus alatt keletkezett rasszista, valamint általában az uszító műveket és a gyerekpornográfiát – ez az ő egyéni döntése volt.
