Elég végignézni a könyvesboltok polcait, a történelmi tévécsatornák műsorát, hogy lássuk: a világ leghírhedtebb diktátorairól szóló információk ma is lázba hozzák az olvasókat. Ezek az emberek egykor milliókat ejtettek rabul, személyiségük ma is hat ránk, pedig visszatekintve tisztában vagyunk bűneikkel.
Benito Mussolini is jó példa erre. 1922. október 28-án fekete ingesei élén vonult be Rómába. Az egyszerű családból származó tanár és újságíró előbb frontkatona, majd a fasizmus eszmei megalkotója és vezére, „az ország atyja”, a kisemberek támasza, mindennapi életük nehézségeiben lelki vigaszt nyújtó, spirituális vezetője lett. Christopher Duggan brit történész A bódult nemzet című könyve arra tesz kísérletet, hogy az olvasót visszarepítse egy olyan világba, amelyben a személyi kultusz elementáris erővel hatotta át a teljes olasz társadalmat. A könyv amellett, hogy tényszerűen feltárja az olasz történelem ezen időszakát, mintegy beemeli az olvasót a történetbe, kvázi résztvevővé teszi.
Ezt úgy éri el, hogy a fasizmust a korszakban született levelek, naplófeljegyzések, visszaemlékezések segítségével, rajtuk keresztül mutatja meg. A duce iránti érzések, vágyakozások, a vele kapcsolatos élmények együttese látlelet egy olyan, politikailag túlfűtött Európáról, amelynek sok országában az állam és intézményei képtelenek voltak kezelni a társadalmi konfliktusokat. Az első világháború után, a reményvesztettség és zűrzavar időszakában az embereknek vezetőre volt szükségük. Mussolini, aki egy kovács és egy tanárnő fia volt, nem ígért kevesebbet, mint hogy Rómát ismét a kontinens meghatározó kulturális és politikai központjává teszi. Ezzel az évszázados olasz igényt, a resorgimentót testesítette meg: azt az eszmei hitvallást, amely a harmadik Római Birodalom létrejöttét, az egységes és oszthatatlan államot, valamint a nemzeti identitást tűzte zászlajára.
Küzdelmében nem mellőzte az erőszakot, amit az emberek természetesnek, szükséges rossznak tartottak. A bódulat állapotában, megrészegülve követték vezérüket a második nagy háborúba, kezdetben lelkesen, aztán keserűen és csalódottan, végül éhesen és piszkosan, míg el nem jött a teljes kijózanodás ideje. Mussolini halála után egy egész nemzet volt másnapos. Ám a történet Mussolini halálával nem ért véget. A szerző felhívja rá a figyelmet, hogy Mussolini sírját ma is ezrek látogatják. Egyre kevesebben olyanok, akiknek még személyes emlékeik vannak róla, és egyre többen azok közül, akik jócskán a háború után születtek.
Duggan könyve kiváló munka, amely kézzelfoghatóvá és átélhetővé teszi, amire a száraz tények csak korlátozottan képesek választ adni.
Christopher Duggan: A bódult nemzet – A Mussolini-imádat anatómiája. Ford.: Tábori Zoltán. Park Könyvkiadó, Budapest, 2016. 4490 forint
