Rengeteg olyan elem jelenik meg ugyanis benne, amely túlmutat az aktuális konfliktuson, s általánosságban vázolja fel azt, hogy miként próbál meg lenyomni egy országot egy nagyhatalom. Vaughanék története szerint a harc a természeti erőforrásokért folyik, a globális felmelegedés okozta elsivatagosodás miatt vízhiányban szenvedő Amerika pedig azért rohanja le szomszédját, hogy megszerezze állampolgárainak ezeket.
Külön izgalmas, hogy – miként a mai fegyveres konfliktusoknál is egyre gyakrabban érezhető – sok kérdés nem tiszta. Nem tudni például, valójában ki támadott kire. A Fehér Ház elleni akciót akár Washington saját maga is kitervelhette, hogy legyen ürügye rátenyerelnie a kanadai vízkészletekre. S hiába mutatják be az utolsó kanadai védelmi miniszter kínzással kikényszerített vallomását – amelyben elismeri, országa a felelős az egészért, azaz ők robbantották ki a konfliktust –, a digitális dezinformációk, a kamuhírek korában egyre kevésbé hisszük el, amit látunk. Arról nem is beszélve, hogy a kínzás hatására egy megtört ember mindent képes bevallani, még azt is, amit sosem követett el.




