A művészeti anatómiájával szintén világszerte ismertté vált Barcsay Jenő egy külföldön befutott másik magyar művészhez, Victor Vasarelyhez hasonlította. Az általa alapított képregény-folyóiratot, a WittyWorldöt 104 országban olvasták fénykorában. Mi pedig azt sem tudjuk, kicsoda ő. Tegye kezét a szívére a kedves olvasó: ismeri Joe Szabót, korábbi nevén Szabó J. Györgyöt?
Egyébként ne magát hibáztassa: amikor egy évvel ezelőtt, 2016. február elején meghalt, váratlan távozásáról – szívszélhűdés ölte meg – számos külföldi újság, tévéállomás beszámolt Indiától Uruguayig, míg nálunk jellemző módon megfeledkeztek róla. Akkor most már elárulom: világhírű karikaturista volt, aki az ismeretlenségből küzdötte fel magát disszidálása után.
Szabó J. György jelentős karrier kezdetén állt idehaza is. A hetvenes évek elejétől a Hungexpo reklámgrafikusa volt, 1975-ben pedig megtervezte az Ország-világ és a Nők Lapja új arculatát. Hamarosan a Magyar Nemzet tördelőszerkesztője lett, a jövőbeli pályafutását meghatározó első karikatúrája is itt készült. Amikor az újságnak sikerült csatlakoznia az ENSZ által támogatott, nagy nemzetközi világlapok által egyszerre megjelentetett Földrészek Párbeszéde című melléklethez, a kiadvány magyar szerkesztője, Várkonyi Tibor rajzot kért tőle. Élete első karikatúrája ennek köszönhetően egyszerre jelent meg a Magyar Nemzet mellett – érdemes végigolvasni az exkluzív névsort – a francia Le Monde-ban, a japán Aszahi Sinbunban, a német Frankfurter Rundschauban, az olasz La Stampában, a lengyel Życie Warszawyban, a mexikói Excelsiorban, a jugoszláv Politikában, a svájci Forum du Développement-ban, a szenegáli Le Soleil-ban, a spanyol El Paísban, a pakisztáni Dawnban, az Indian Expressben, az osztrák Die Pressében, az algériai El-Mudzsahidban, a Jornal do Brasilban.
Annak ellenére, hogy ígéretes tehetségnek tartották, Szabó egyre nehezebben viselte el a szocialista rendszer viszonyait. A tördelőszerkesztés bizalmi pozíció, pártkorifeusok gyakran akartak beleavatkozni a munkájába, ami konfliktusokhoz vezetett. Az érzékeny ember pszichéjét mindez kikezdte. Távozásában segítségére volt a Magyar Nemzet akkori főszerkesztője, aki támogatta családja turistaútlevél-kérelmét. 1980-ban hagyta itt feleségével és gyerekeivel az országot, és kért menedékjogot az NSZK-ban. (Már ekkor feltűnt alkalmi rajzolóként többek között a Frankfurter Rundschauban.) Amikor 1981-ben megérkezett az Egyesült Államokba, először nem várt nehézségekbe ütközött. Ahogy az egykori barát, Takács István emlékszik: „Nehezen fogadták el egyvonalas rajzait, ott más volt a szokás. Szervezőkészsége, lapot átlátni képes szerkesztői vénája azonban pár év alatt az országos amerikai humorlap, a String magazin művészeti vezetőjévé tette. Munkája kapcsán naponta találkozott Amerika legnevezetesebb rajzolóival. Régi álmát, egy önálló karikatúralap létrehozását 1987-ben valósította meg.”