Társas lény az ember, mindig is kisebb-nagyobb társadalomban élt, amennyire vissza tudjuk követni múltunkat. A társadalom közös ügyeinek intézését többnyire valamilyen módon kiválasztott vagy kiválasztódott személy vagy személyek intézték és intézik a többiek jóváhagyásával. Az irányítás, a vezetés emberei, csoportja mindig igyekszik valamiképp jelezni megbízatását.
A jelekről és a hozzájuk kapcsolódó tudományágról, a szemiotikáról ad eligazítást a bevezető. A társadalom ügyeinél maradva és a közelmúltból véve a példát: olvashatunk benne a grízes tészta legendájáról, amely helyett inkább a krumplilevesé és a káposztás cvekedlié illene a történetekbe. Ezek az ételek jelezték a nyilvánosságnak a Kádár János nevéhez fűződő úgynevezett szocializmusban, hogy a pártvezető a nép egyszerű gyermeke, aki ugyanúgy él, mint maga a köznép. Fénykép illusztrálja, amint Kádár ingben (de nyakkendőben) meríti az étket egy gyár üzemi étkezdéjében. Az efféle képek – amelyekből többet is közöl a kötet – éppúgy jelek, mint a hatalmas Sztálin- vagy Rákosi-képek szovjet hódoltságunk idején. Persze a „szovjet haza mérhetetlen távlatait” jelezve festik meg Sztálint a Szovjetunióban is, amint a végtelen táj és még az égbolt is eltörpül mellette.
A hatalom mindig is szerette megmutatni magát, a második világháború időszakában hazánkban például kormányzókultusz alakult ki. Az ötpengős pénzérmén éppúgy megjelent Horthy Miklós kormányzó képe vagy neve, mint a szegedi egyetemen, a Boráros téri hídon (ma Petőfi híd) és sok-sok helyen másutt: plakátokon, zsebkönyvekben, közhivatalokban. S még hátrább megyünk az időben: az István királyunk személyével összekapcsolt Szent Korona ugyancsak a hatalom jele, ami köztudomású. E jelnek az évszázadok során folyton új és új értelmezése jelenik meg, amelyeknek céljuk egyes társadalmi csoportoknak a hatalomhoz való viszonyukat (egyetértésüket vagy ellenkezésüket) is kifejezni. Napjainkban többen a tudományosság teljes fegyverzetét igyekeznek fölhasználni annak bizonyítására, hogy a korona fétis jellegét, élő személyiségként való felfogását, transzcendens uralkodónak tartását elfogadtassák. Ilyenképpen valamiféle új Szent Korona-tan kialakítása figyelhető meg. Mindez egyes társadalmi csoportoknak valamilyen délibábos nézőpontú tagadása az államrend egészének, az ideális és szkíta-keresztény értelmezés köntösében.
A királyi hatalomra utaló jel az európai zenetörténetben is kimutatható. A reneszánsztól a 20. századig mutatható be számos példa. Ilyen Josquin des Prez Éljen a király (Vive le Roy) című zeneműve, amely a francia írás betűinek megfelelő zenehangokból van komponálva hangszeres darabbá.
A térben, a városokban, falvakban elhelyezkedő társadalom számára is kialakultak a hatalom jelei. A késő középkori Firenze dómja és a Piazza della Signoria az egyház és a világ hatalmát adta mindenki tudtára. A moszkvai Vörös tér a 20. század elejétől máig alakul: építenek és bontanak az éppen időszerű hatalom ideológiája szerint. Szegeden a Dóm tér mai arculatát a Klebelsberg Kunó vezette művészetpolitika építészeti együtt járóival alakították ki az első világháború után, s igyekeztek bemutatni a trianoni traumán átesett ország életének folyamatosságát, valamint hajdani nagyságának értékeit.
A hatalom jelei a temetőkben is megmutatkoznak, még ha egy sírkert a holtak világa is. Nem csupán a művészeti stílusok hagynak nyomot a síremlékeken, sírkápolnákon, hanem mára ezek Erdélyben románná is válnak. Fényképeken is láthatjuk, amint az új tulajdonosok az obeliszkeken még otthagyták-, -felejtették a magyar nyelvű feliratot, vagy nézhetjük a temető teréből rendkívüli módon kiemelkedő ortodox síremléket, amely ezáltal jelzi a hatalmat (holtak és élők fölött).
A hatalom jelei, képei és terei átszövik világunkat. A kötet számos írásából csupán ízelítő adható, ám a teljes könyv megismerése igazán tanulságos. Környezetünk lépten-nyomon figyelmeztet bennünket, milyen csoport vezeti, irányítja éppen társadalmunkat. Ennek jelei akár egyetértést, akár az ellenkezést is kiválthatják, ha figyelünk a politikára, azaz a polisz, vagyis mindannyiunk ügyeire.
Szirmai Éva – Tóth Szergej: A hatalom jelei, képei és terei. Szerk.: Újvári Edit. Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 2016. Ármegjelölés nélkül
