A királyi hatalomra utaló jel az európai zenetörténetben is kimutatható. A reneszánsztól a 20. századig mutatható be számos példa. Ilyen Josquin des Prez Éljen a király (Vive le Roy) című zeneműve, amely a francia írás betűinek megfelelő zenehangokból van komponálva hangszeres darabbá.
A térben, a városokban, falvakban elhelyezkedő társadalom számára is kialakultak a hatalom jelei. A késő középkori Firenze dómja és a Piazza della Signoria az egyház és a világ hatalmát adta mindenki tudtára. A moszkvai Vörös tér a 20. század elejétől máig alakul: építenek és bontanak az éppen időszerű hatalom ideológiája szerint. Szegeden a Dóm tér mai arculatát a Klebelsberg Kunó vezette művészetpolitika építészeti együtt járóival alakították ki az első világháború után, s igyekeztek bemutatni a trianoni traumán átesett ország életének folyamatosságát, valamint hajdani nagyságának értékeit.
A hatalom jelei a temetőkben is megmutatkoznak, még ha egy sírkert a holtak világa is. Nem csupán a művészeti stílusok hagynak nyomot a síremlékeken, sírkápolnákon, hanem mára ezek Erdélyben románná is válnak. Fényképeken is láthatjuk, amint az új tulajdonosok az obeliszkeken még otthagyták-, -felejtették a magyar nyelvű feliratot, vagy nézhetjük a temető teréből rendkívüli módon kiemelkedő ortodox síremléket, amely ezáltal jelzi a hatalmat (holtak és élők fölött).
A hatalom jelei, képei és terei átszövik világunkat. A kötet számos írásából csupán ízelítő adható, ám a teljes könyv megismerése igazán tanulságos. Környezetünk lépten-nyomon figyelmeztet bennünket, milyen csoport vezeti, irányítja éppen társadalmunkat. Ennek jelei akár egyetértést, akár az ellenkezést is kiválthatják, ha figyelünk a politikára, azaz a polisz, vagyis mindannyiunk ügyeire.
